2015. július 26., vasárnap

24. fejezet - Több a szavaknál

A lépcsőház aljában álltam, és nem tudtam, mit tegyek. Ránéztem az órámra, ami azt mutatta, hogy még van öt percem a kicsengetésig. Mit tegyek? Kit hívjak fel? Hívhatok egyáltalán valakit? Elsőre egyetlen név villant be. Adrián. 
De előtte el kell tűnnöm innen - agyaltam magamban. 
Sós könnyek áztatták félelemtől csúfított arcom. Ködös szemmel kerestem az ajtó nyitó gombot. Körbenéztem, valahol a kapu mellett kell lennie  logikusan. Bal oldalamon egy piros kapcsoló volt található, amit gyorsan megnyomtam, és az ajtó csodák csodájára kinyílt, én pedig megmenekültem. Hova menjek? Mindegy, csak el innen. 
Futni kezdtem a macskaköves úton, igyekezve arra, hogy ne taknyoljak el, mert akkor már biztosan nem lenne elég erőm felállni onnan. Kiértem az utca sarkára, és újból elővettem a mobilom. Kicsengettek az iskolában. De még vártam pár percet, hogy biztosan távozzon a tanár a teremből. Megpróbáltam lenyugodni, bárkit is hívnék, biztos felzaklatná, ha sírva hívom fel. Piszkos kezemmel töröltem le az ezernyi könnyet a szememből, amivel biztosan elértem, hogy a szempillaspirál elmosódjon. Tapasztalat. Vízálló szemspilt használj! Szerencsére nem jött velem szembe eddig senki se az utcán, de az legyen a legkisebb bajom ebben a helyzetben, ha valaki így lát meg.
Le kell ülnöm. A sors annyira nem hagyott el, vagy a szerencse, mert a következő háznak a bejárata mellett egy patka volt, ahová simán behúzódhattam. Előhalásztam ismét a mobilomat, és beütöttem a nevet, majd hívást indítottam.
Kicsengett.
Egyet, kettőt, hármat, de semmi jel. Csak a hangposta.
- Bassza meg! - káromkodtam el magam, ami a mai napon elég sokszor előfordult, de nem tudott érdekelni.
Adrián nem vette fel, ezért újra próbálkoztam, de sikertelenül.
A szívem a torkomban dobogott, egyre erősebben és erősebben, szinte a gondolataimat se hallottam a fejemben. Úgy döntöttem, egy utolsót még próbálkozok.
Pls, vedd fel! Kérlek - könyörögtem magamban a fiúnak, de újra csak a hangpostára kapcsolt.
- Anyád! - mondtam ki idegességemben. Na, de én legalább tudok cifrán káromkodni, nem úgy, mint az a seggfej. 
És akkor megint eszembe jutottak a történtek, és megráztam a fejem, mintha ez mindent elfeledtethetne velem. De nem. Sajnos nem. 
Előtör minden.
A seggfej - nem vagyok hajlandó kimondani a nevét -, Mia, a rengeteg kérdés, amire nem kaptam választ. Honnan ismeri Mia a seggfejt? 
Vártam. Vártam, hogy Adrián esetleg visszahív, ha látja, hogy kerestem, de nem tette. Ezért kikerestem egy új névjegyet, hátha ő felveszi. Néztem egy ideig. Ő mindig ott volt nekem, ha hívtam. Reméljük ezután is így lesz.
Rányomtam a zöld jelre, és nagyban megjelent a fiú képe.
Elmondhatatlanul izgultam, hogy mi lesz. Felveszi? Vagy direkt kinyomja?
De a második csengésre felvette.
- Szia - szólt bele a telefonba. Nem hittem volna, hogy bárki hangjának így fogok örülni egyszer. De megtörtént.
Hirtelen azt se tudtam, hogy mit válaszoljak neki vissza.
- Öö, szia - dadogtam kétségbeesetten, sírást elfojtó hangon.
- Történt valami? Basszus, mondd már! - mondta védelmezően.
Hol is kezdjem?
- Sajnálom. - A hangom elerőtlenedett, és előtörtek a könnyek ismét. Nem bírtam tovább.
- Tudod, mit? Mondd, hol vagy, és odamegyek - felelte idegességgel a hangjában, csak remélni mertem, hogy nem rám dühös.
- A sulitól egy olyan húsz perc sétára - hüppögtem. - Ha tovább mész felfele. Az elhagyatott rész felé...
- Basszuss - dörmögte alig hallható hangon. - Várj meg ott, és legyél elérhető! - adta ki a parancsot, amit nem akartam megszegni.
- Rendben - szólaltam meg végül, aztán bontottam a vonalat. Leejtettem az ölembe a kezem, vele együtt a készüléket is. Vártam, hogy hívjon. Csak néztem a "tájat", hátha attól kiszellőzik a fejem, de pont hogy nem ez történt. Engedett gondolkodni. Agyalni a történteken, amiket viszont én legszívesebben elfelejtettem volna.
Lehet ennél rosszabb nap?!
Nem, erősen kétlem.
Újra és újra megjelentek a képek előttem Kristófról, ahogy azokat a szavakat suttogja a fülembe, és képzelgések arról, hogy mit tett volna velem, ha nem lettem volna elég bátor ahhoz, hogy megakadályozzam benne. Nem akartam belegondolni, de elereszteni se tudtam a kérdést.
Nem tudom, meddig lehettem elveszve a gondolataimban, de mire újból felnéztem, egy alak közeledett felém futva.
- Barbi! - kiáltott, mire visszatértem a való világba.
Ahogy megláttam, gondolkodás nélkül felpattantam az addigi helyemről, és mint egy hipermeghajtású rakéta, közeledtem felé. Mikor egymás elé értünk, mindketten lelassítottunk, majd vártunk egy pillanatot. De nem bírtam tovább. Lehet, hogy önző vagyok, de kellett a támogatása. A nyakába vetettem magam, és olyan szorosan öleltem magamhoz, amennyire csak lehetett. Ő az első pillanatban megijedt ettől, és én sem tudtam, hogy ezzel nem mutatok-e ki mást is. De most nem érdekelt. Itt volt velem, mint egy igazi barát, annak ellenére, hogy otthagytam a suliban, és játszottam a nagymenő kiscsajt Mia kedvéért, aki aztán szépen hagyott a szarban. Nem segített volna, nem, az már luxus. Kezével a hátamon lévő anyagot simogatta, de nem úgy, ahogy Kristóf tette. Gyengéd volt, lágy, és semmi hátsó szándék nem volt benne, mint a seggfej gondolataiban. Ujjai fel és le közlekedtek a gecincemen, ami nyugtató hatást keltett bennem. Ettől, vagy csak a rengeteg felgyülemlett érzelemtől, de egy duzzadt könnycsepp hullt le, végig az arcomon, majd Bence pólóján landolt. És ezt az egyet követte egy, aztán még egy, majd még egy, utána meg már egy egész hadsereg.
- Ssss - nyugtatott a fiú. Egyik kezével feljebb merészkedett, de a másikkal még magához szorított. Kissé elhúzódott tőlem, hogy a szemébe tudjak nézni. Középső- és mutatóujját a bal arcomhoz érintette, és apró köröket írt le velük. Ahol a bőre az enyémhez ért, mintha egy kisebb feszültségű áramvezetékbe nyúltam volna. - Megtaláltalak. Semmi baj.
Csak hüppögtem a sírástól és a meghatodottságtól. Eljött értem. Tényleg eljött. 
- Köszi - suttogtam két sírás között.
Erősen magához szorított, mint egy régi barátot, akit már ezer éve nem láttál.
- Mi történt? - érdeklődött kicsit kíváncsian, de tudtam, ha nem akarom elmondani neki, nem fog kényszeríteni.
Eltolt magától, hogy halljon is valamit a mesémből, hosszú ujjait végighúzta a karom belső felén, egyenesen az ujjaim hegyéig, aztán rákulcsolta őket, mintha az élete forogna ezen.
- Nem szeretném felidézni - fordultam el tőle, hogy ne tudhasson a szemembe nézni.
Nem kényszerített.
Éreztem, hogy újra előtörnek a könnyeim, de nem csak azért, ami történt. Örültem, hogy ő itt van, de szomorkodtam, hogy Ő nincs itt.
Bence egy aprónyit szorított a kezemen, hogy visszahúzzon. Gondolom azt hitte, hogy el akarok menni. Nem gondolt rá, hogy meg sem fordult a fejemben. Visszafordultam felé, és újból a nyakába vetettem magam, de most nem érte meglepetésként. Mintha pont erre várt volna. Erősen magához szorított, én pedig éreztem az egyre gyorsuló szívverését a póló anyagán keresztül is. És tudtam, hogy az enyém is követi azt. Elhúzódott tőlem, és nagy barna szemeit az enyémbe mélyesztette.
- Induljunk! - mondta kedvesen, és gyengéden húzni kezdett maga után, mire a lábaim földbe gyökereztek, mintha valami rossz varázslattal ott tartották volna őket. Az a rossz varázslat pedig az agyam volt. Mikor a fiú észrevette, hátrafordult, de nem eresztette el a kezem. - Mi történt? - kérdezte lágyan, hogy megnyugodjak.
Ő egyszerűen ilyen.
Mióta találkoztunk, soha, egyszer se hallottam vagy láttam, hogy nem figyelmes akár velem, akár bárki mással. Egyszer szerencsés lesz a lány, akivel járni fog, esetleg, aki később a felesége lesz.
- Hova megyünk? - kértem számon szaggatott és félő hangon.
- Hova akarsz? - kérdezett vissza, miközben egy pillanatra se vette le rólam a tekintetét.
Féltem válaszolni. nem akartam hazamenni, és bevallani mindenkinek, hogy mekkora nagy ribi voltam, és ellógtam az utolsó órát, csak azért, hogy Miával legyek, aki egykor a legjobb barátnőm volt. Most? Most rá sem lehet ismerni.
- Nem tudom - feleltem. - De nem... Nem akarok visszamenni a koliba. Kérlek - könyörögtem neki, mire válaszul magához rántott. A testünk újra összeért, a mai napon már harmadjára. De őszintén? Nem bántam. Bence volt az én stabil váram, míg minden más bizonytalan volt. Tenyerét a hátamra tapasztotta, amivel óvatosan körözött az anyagon. Homlokomat a mellkasára döntve álltam, miközben ő a tarkómat fogva húzott még közelebb magához.
- Semmi baj - suttogta. - Itt vagyok neked, oké? És bármi történjen, itt leszek - ígérte. A szememből ezek hallatán egy lázadó könnycsepp indult útjára a bőrömön, egyre lentebb és lentebb csúszva, mígnem elérte a fiú pólóját. - Ne sírj! - kérlelt, de tudtam, hogy ebben a pillanatban nem fogok tudni eleget tenni a kérésének.
Egyre többen gyűltek össze, mint az emberek egy koncert előtt. És az összes Bence szürke pólóján landolt.
- Csak - kezdtem bele. - Nem akarok Vivi nyakán lógni, míg ő Ádámmal van, érted - szipogtam minden egyes szó után. Fölnéztem a pólójára, amin egyre nagyobb sötét folt keletkezett a hozzá érő könnycseppektől. - Ne haragudj! - tettem a tenyerem a hasára, amikor megláttam sírásom maradványait az anyagon.
Már nem csak a homlokommal, inkább a fejem búbjával támaszkodtam a fiúra, megpróbálva összeszedni minden erőmet, hogy befejezzem az egerek itatását.
- Semmi baj - suttogta, miközben azzal a kezével, ami eddig a tarkómon pihent, egyenesen a hajamra tévedt.
A szívverésem lassan lelassult, a könnyeim elapadtak. A támogatása és az itt léte tette ezt velem. Mikor látta, hogy alig szipogok, egy könnyed mozdulattal tolt el magától a vállamnál fogva, mire ismét elfordítottam a fejem.
- Ne! Ne fordulj el! - kérlelt, és a bal kezével gyengéden felé fordította könnyáztatta arcomat. - Nem tudom mit kezdjek azzal, ha sírni látok egy lányt - vallotta be, aztán egy aprót nevetett, hogy leplezze kudarcát.
- Pedig tapasztalataim alapján elég jól megy - válaszoltam neki még mindig homályos tekintettel, de nevetőködröcskékkel az arcomon.
- Nem szeretem, ha sírni látlak - mondta ki egy kis idő után. Tekintetére szomorúság ült ki, mert így lát.
- De, hisz' még nem láttál sírni  - vágtam vissza mosolyogva, hátha elérhetem azt nála, mint ő nálam. Kezemet még mindig a pólóján tartva álltunk, miközben ő a hajamat piszkálta. Egy rakoncátlan tincs hullt előre, ami szemmel láthatólag őt zavarta. Ujjai közé vette, és gyöngéden a fülem mögé tűrte. Elégedett mosollyal húzta végig a kezét az arcomon, majd az egész tenyerébe foglalta.
- Nem baj - felelte kurtán, és témát váltott. - Az jó ha hozzánk megyünk? - kérdezte félve a választól, hogy elutasítom.
Miért tenném? 
- Tökéletes - válaszoltam, és indulásra készen eltoltam magamtól, de most én kezdeményeztem. Apró tenyeremet az övé csúsztattam, és vártam a reakcióját. Felnéztem rá, mire elmosolyodott, és az ujjait az enyémre zárta ismét.
Nem beszéltünk addig, amíg meg nem érkeztünk a házukig. A sok emeletes ház között olyan volt, akár egy palota. Magas kerítés választotta el az utcától, amin egy hatalmas vasból készített autóbejáró díszelgett. A ház színe vetekedett a napéval, komolyan mondom. Az egész falon a sárga szín dominált, vegyítve fehérrel, néhol barnával. Minimum több ezer négyzetméteres lehet belülről, és lefogadom, ugyanilyen gyönyörű.
- Ez lenne az - szólalt meg Bence, majd kotorászni kezdett a farmerzsebében a kulcsért. Mikor megtalálta a kocsiknak való kapu melletti bejárat mellé lépett, ami ugyanúgy vasból volt kialakítva, mint a másik.
Kettőt pörgetett a kulccsal a zárban, és már ki is nyílt az ajtó. Mintha én lettem volna Alice, aki belépett Csodaországba, mínusz beszélő állatok és vízipipázó, kék hernyó. A kaputól egy kikövezett út vezetett a ház ajtajáig, és két kisebb hátra a kertbe, ahol bokrok voltak ültetve és egy virágágyás, amelett fért el a kocsi hátulra a garázsba.
Bence előre sietett, hogy kinyissa azelőtt az ajtót, mielőtt odaérek. Ismét beengedett maga előtt, és mintha Csodaország kettőbe léptem volna. Vigyáznom kellett, hogy be ne repüljön a számba egy légy.
Az egy dolog, hogy a mi családunk se a legszegényebb "kasztba" tartozik, de ilyet azért mi sem engedhetünk meg magunknak. A ház legalább olyan csodálatos volt belülről, mint kívülről. Fehér csempe vezetett végig a padlón, néhol megtörve egy-egy szőnyeggel. Az előszobába elhelyezett ezernyi cipő alapján akár tízen is lakhatnának itt. De tudtommal csak hárman vannak, mivel a fiú eddig nem említett volna semmilyen testvért. Gyorsan a cipőmhöz kaptam, hogy ne koszoljam össze a belvárosi kosszal a fehér csempét, aztán kérdő tekintettel néztem Bencére.
A fiú hamar kikapta a kezemből, és elhelyezte az egyik polcon, majd a sajátjával is így tett. Ismét előre ment, hogy mutassa az utat.
- Kérsz valamit? Inni? Enni? Megnézem mi van itthon - zárta le a témát, és elsietett, mire én követtem.
Az előszoba jobbra egy nagy ebédlőbe és konyhába torkollott, ahol Bence ágaskodott a felső szekrénynél, amiből két poharat vett elő, majd megállíthatatlan búgócsigaként beszaladt egy ajtó mögé, ami szerintem a spejz lehetett.
- Mit kérsz? Van kóla, Fanta, Sprite, esetleg víz vagy narancslé? - üvöltött ki a szobából.
- Kólát, ha nem baj - válaszoltam, mire a fiú megjelent egy kétliteres üveggel a kezében. Másik kezével felkapta a kredencről a poharakat, és az ebédlőasztalra helyezte.
- Ülj le nyugodtan. Nem hiszem, hogy egész végig állni szeretnél - mondta, majd erős karmozdulattal kinyitotta az üveget. A lé benne felfutott egészen a kupakig a benne lévő szénsavtól, mire Bence becsavarta, és újra próbálkozott, majd kitöltött egy pohárral az egyikbe, aztán a másikba.
- Köszi - fogadtam el, mikor nyújtotta felém.
- Menjünk! - mondta, és megragadta a csuklóm. Így vonultunk végig át a másik szobába, ami a nappali volt. Közepén egy nagy bőr kanapéval és egy kandallóval, ami egyenesen az emeletig felfutott, a rajta lévő különböző koponyákkal, amiket más esetben morbidnak találnék, de ebben a pillanatban elállt tőlük a szavam.
Mikor Bence meglátta, sebes magyarázkodásba esett.
- Ömm izé - fogott bele, mire elnevettem magam. - Ne nevess! Némelyiket én lőttem - dicsekedett, és kidüllesztette a mellkasát. - Például azt - mutatott egy kisebb darabra, amit egy kisebb őznek saccolnék. - De a legtöbbet apa vagy a keresztapám. Ez nekik, amolyan, hobbi.
Oh. Vadász család. Vágom.
Az emeletre egy fából készült lépcső vezetett, ahol a szobák helyezkedtek tucatszámra. Oké, ez egy kicsit túlzás, de volt ott legalább tíz szoba. 
Bence átvágott a szobák között, néhánynak nyitva volt az ajtaja, így beláthattam. Persze nem akartam, de ne. Kíváncsi voltam. Az egyik hatalmas szobában felismertem a szülei lakhelyét, franciaággyal, komódokkal és ruhákkal. A másikban viszont egy igazi lázadó lakhatott. Színesre festett falai alig látszódtak a rengeteg posztertől, hifitől, gitártól és többi fiús cucctól, amit egy lány elképzelhet.
- Nem is tudtam, hogy gitározol - mondtam neki, miközben haladtunk.
- Mert nem is - válaszolta nevetve. - Az nem az én szobám, Kíváncsi Fáncsi.
Oh. Ezt megkaptam.
Ujjait még mindig az enyémre kulcsolva, másik kezével a poharat tartva húzott magával a legtávolabb eső szobába, amibe belesve, tényleg az ő ízlését takarta.
Sötétkékre festett fala talán még kisebb fiú korából maradt meg. A szobában nagy rend volt, ahhoz képest, hogy egy fiú magánterületére hatoltam be. Jobbra eső felén egy hatalmas ágy terült el, ahol akár két ember is elférhet. Nem, esküszöm, nem gondoltam rosszra! A másik oldalra pedig egy nagy íróasztal, tévé, egy ugyanolyan hifi, mint az előző szobában és egy szekrény került. A hangosítóra egy márkás laptop volt csatlakoztatva készen arra, hogy beizzítsák.
Óvatosan közelebb léptem felé, benyomtam a gombot, és halkra állítva a hangerőt, elindítottam egy számot. Bence az ágyán feküdt, kezeit a tarkójához tartotta, és nézte a plafont. Gondoltam, én is ugyanezt csinálom. Gyors léptekkel haladtam felé, és nagy lendülettel a garnitúrára vetettem magam úgy, hogy a fiú is beleremegett. Talán túl messzire mentem. Oké, nem talán. Túl messzire mentem. 
- Hülye - csúszott ki a száján, mire mosolyogva rámnézett, és láttam, nem gondolja komolyan. Nem mintha ez annyira sértő lenne, hallottam már rondábbat is. 
- Bocs - feleltem, és visszaemeltem a tekintetemet a plafonra.
- Semmi - válaszolta, és így feküdtünk némán az ágyán.
Sebesen dobogott a szívem, késztetve, hogy mondjak valamit.
- Egy romos emeletes házba vitt - szólaltam meg, hallgatva a kis hangocskára belül. Felé pillantottam, és láttam, hogy ő is ugyanígy tesz. -  Azt hittem, csak simán beülünk valahova, eszünk valamit, közben pedig lányosan kibeszéljük a csajos témákat. Ehelyett egy romhalmazba vitt. Ki tudja milyen narkósok helye lehetett az? Mert, hogy ő nem gondolt bele az biztos. Aztán ott volt az a srác. Kristóf - gyűlölettel ejtettem ki a nevét a számon, főleg előtte.
- Milyen srác? Milyen Kristóf? - kapta fel a vizet. Kéregbarna szemei összeszűkültek, várva a válaszomat.
- Nem tudom. Mia elvileg ismerte. Gyakorlatilag, nagyon is kétlem - feleltem a kérdésére. - Aztán - folytattam a mesélést-, minden olyan gyorsan történt. Mia elfogadta a sört, meg a cigit, amit a faszfej adott neki, aztán az meg rám vetette magát. A melltartóm csattját kereste. Aztán már minden egybefolyik... Rám mászott, megcsókolt, és már vitt volna az ágyba, de ágyékon rúgtam, mire a földre kényszerült, én meg elrohantam, és hívtalak téged - fejeztem be.
Észre se vettem, de az arcomon sós könnyek jelentek meg a rossz emlék hatására.
Bence közelebb hajolt, majd ismét a tenyerébe helyezte az arcom.
- Ne sírj! Nem éri meg. Csak mondd meg, hogy hívják, és elintézem - ígérte, de nem tudtam ennél többel szolgálni.
Nem tudtam válaszolni a torkomban dobogó szívemtől, ami egyre hangosabban és hangosabban vert.
A fiú lassan még közelebb hajolt, és mikor látta, hogy nem húzódom el, ajkait az arcomhoz érintve távolította el a könnyek hadjának egy darabját. Majd elhúzódott, a szemembe nézett, és mindkét arcomat a kezébe vette. Aztán már csak akkor ocsúdtam fel, mikor puha ajkai az enyémen landoltak. Először óvatosan, lágyan érintette őket hozzá, aztán egyre erősebben. Nem sokkal később, nyelvével az ajtómon kopogtatott, mire én kábultan az érintéseitől szétnyitottam a szám, és engedtem, hogy táncot lejtsenek. Testével is közelebb húzódott hozzám, így ujjaimmal könnyebben meg tudtam környékezni dús haját. Ő az egyik kezét levéve az arcomról, a hátamra vezette, majd közelebb húzott, hogy még kisebb rés maradjon közöttünk, mint eddig volt.
Éreztem, ahogy Bence minden porcikáját beleadja ebbe a csókba, de ezt nem hagyhattam.
Ajkainkat elszakítottam egymástól, majd teljes tenyeremmel arrébb toltam, ami nagy meglepetés volt számár, így maradt időm felpattanni, és amilyen hamar csak tudtam, elhagyni a szobát.
- Barbi! - hallottam Bence hangját a hátam mögül, de már kint voltam a szobából. De hirtelen egy testbe ütköztem, mire felnéztem, és egy másik barna szempárral találtam szembe magam.
Adrián szempárjával.
- Mit keresel itt?! - szegeztem neki durva hangsúllyal a kérdést.
- Te mit keresel itt?! - mutatott felém az ujjával, miközben ugyanolyan hangsúllyal kérdezett vissza.
- Már megyek is - feleltem feltartott kézzel, mire elállt az utamból, én meg sietős léptekkel száguldottam le a lépcsőn.
- Barbi, várj! - kérlelt az emeletről Bence. Szemében félelem tükröződött. De nem törődtem vele.
Ez nem helyes.
Nem tehetem ezt vele.
Én mást szeretek.
Mégpedig azt a valakit, aki viszont nem szeret engem, de éppen most ütköztem bele annak a valakinek a házában, aki megcsókolt.
Bonyolult. Az élet mégpedig ilyen. Ez van.
Felkaptam a cipőm, és egy erős nyomással lenyomtam a kilincset.
- Barbi, kérlek. Csak hadd magyarázzam meg! - kérlelt Bence, de nem figyeltem rá.
Utoljára visszatekintettem, a szemébe néztem, és becsuktam magam után az ajtót.
És akkor döbbentem rá, hogy egy nap leforgása belül kétszer menekültem el egy fiú elől. 

44 megjegyzés:

  1. Az elején (most csúnya leszek), de reménykedtem benne, hogy Adrián nem veszi fel. Utána pedig egyből gondoltam, hogy Bence lesz a következő. Na, annak örültem.
    Bence iszonyat cuki volt, ahogy próbálta vigasztalni Barbit, és egyből odament.
    Aztán amikor megcsókolta.... Én örültem neki, de Barbi nem, és.... jött Adrián.
    Mondjuk arra kíváncsi lettem volna, hogy mi történik, ha Adrián előbb érkezik.
    De talán Barbi szerencséjére nem így történt (pedig akkor nagyobb dráma lett volna).
    Várom a következő részt!
    Ui.: Az a rész, mikor leírta Bence szobáját, és az ágyhoz írtad, hogy ,,nem, esküszöm, nem gondoltam rosszra!", az vicces volt, mert utána a csók.. Na jó, abbahagyom! XD

    VálaszTörlés
  2. Az elején (most csúnya leszek), de reménykedtem benne, hogy Adrián nem veszi fel. Utána pedig egyből gondoltam, hogy Bence lesz a következő. Na, annak örültem.
    Bence iszonyat cuki volt, ahogy próbálta vigasztalni Barbit, és egyből odament.
    Aztán amikor megcsókolta.... Én örültem neki, de Barbi nem, és.... jött Adrián.
    Mondjuk arra kíváncsi lettem volna, hogy mi történik, ha Adrián előbb érkezik.
    De talán Barbi szerencséjére nem így történt (pedig akkor nagyobb dráma lett volna).
    Várom a következő részt!
    Ui.: Az a rész, mikor leírta Bence szobáját, és az ágyhoz írtad, hogy ,,nem, esküszöm, nem gondoltam rosszra!", az vicces volt, mert utána a csók.. Na jó, abbahagyom! XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem minden Bence shipper reménykedett abban :D Hát igen... De te is így cselekednél, ha megcsókolna egy olyan srác, aki csak a haverod, és ezt nem akarod elrontani :D <3

      Törlés
  3. Juuuuj, imádom ezt a részt, és Bence valami aztakurva (sorry a kifejezésért) de akkor iiiis, olyan ééééédeeeeeees. Annyira régen volt rész, és ez a rész pont akkor jött, mikor már kezdtem szétunni az agyam, szóval egy életmentő vagy<3 imádom a blogod<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi ❤ Hát akkor jó tudni, hogy ennyire életmentő vagyok :D

      Törlés
  4. Egyre cukibb Bence!! <3 Szuper lett!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó volt ez a rész de én még mindig Adriának drukkolok valahogy ő szimpatikusabb vagy kitudja ;D hamar kövit *-*

    VálaszTörlés
  6. Huhhh már nagyon vártam ezt a részt! :) Én eleinte reménykedtem hogy Adrián felveszi (mert nekem ő egy picit szimpibb mint Bence) de nem. :( de aztàn jött Bence meg a csók és amikor belement Adriánba és mikor élment és ááááá....:D bocs nem tudok beszélni. Nagyon jó volt egyszerűen imádom a blogod! Siess a kövivel *-* ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :D ❤ Úgy látszik most összejöttek az Adrián shipperek :D

      Törlés
  7. Szia :)
    Tök jó lett ez a rész. Bence aaannyira aranyos. Imádom. Nekem is kell egy Bence... <3 #teamBence :3
    Ui.: Nagyon ügyi vagy :) Csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  8. Áh! Ez az Adrián gyerek nem komplett. Nem vette fel a telefont. És akkor Bence megcsókolta... Hát na! Rossz ember csókolta meg! Adriánnak kellett volna.:D Maradok az Ő csapatában. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Hamar hozd a részt!:D Jó lett!*-* #TeamAdrián^^ xX, Dodi~ ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi ❤Hát igen... Lehet, hogy rossz ember csókolta meg, de talán lehetett ő a jó :)

      Törlés
  9. Bence sosem okoz csalódást *.* . Amikor Barbi visszautasította Bencét, elszomorodtam, holott Barbi helyesen cselekedett (inkább most utasítsa el, mint hitegesse). Már vártam, mikor fogja Barbi elmesélni Bencének a történteket.
    Várom a kövi részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naná, hogy nem okoz :D Hisz' csaknem tökéletes ❤ Számunkra legalábbis :D De igen, szerintem is jól döntött Barbi, hogy elment, mert ha egyszer Adriánt szereti... Ne csókolgassa a Bencénket :D

      Törlés
  10. Nos, én is #Adrián4ever-es vagyok, így értelemszerűen neki drukkoltam, hátha felveszi, és Bence helyett ő vígasztalja meg, de sebaj, ami késik nem múlik(remélem):DDD szóval így tovább, nagyon jól írsz!:) #luvAdrián

    VálaszTörlés
  11. Nagyon reméltem, hogy Adrián nem veszi fel. #teamBence4ever Azt hittem, hogy Bence megtudja, hogy csak második és megsértödik, de nem (hálaistennek /és Barbynak :D /) Olyan kár, hogy eltolta Bencét. Neki kell, hogy összejöjjön Barbival.
    Várom a kövit. :*
    #teamBence4ever ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Bence nem az a megsértődős típus, de azért talán senkinek sem esne jól, ha kiderülne, hogy második helyen van és a legjobb haverja áll elsőn... :/

      Törlés
  12. Nagyon reméltem, hogy Adrián nem veszi fel. #teamBence4ever Azt hittem, hogy Bence megtudja, hogy csak második és megsértödik, de nem (hálaistennek /és Barbynak :D /) Olyan kár, hogy eltolta Bencét. Neki kell, hogy összejöjjön Barbival.
    Várom a kövit. :*
    #teamBence4ever ♥

    VálaszTörlés
  13. Nagyon reméltem, hogy Adrián nem veszi fel. #teamBence4ever Azt hittem, hogy Bence megtudja, hogy csak második és megsértödik, de nem (hálaistennek /és Barbynak :D /) Olyan kár, hogy eltolta Bencét. Neki kell, hogy összejöjjön Barbival.
    Várom a kövit. :*
    #teamBence4ever ♥

    VálaszTörlés
  14. Továbbra is #teamAdrián, de azt meg kell hagyni, hogy Bence iszonyúan aranyos volt. <3
    A rész csodásra sikeredett, egyszerűen fantasztikus!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi ❤ Hát igen.. Bence már csak ilyen tünemény :D ❤

      Törlés
  15. most jutottam el arra a pontra, hogy #teamBence <3 ez több okbból kifolyólag.
    1.Bence olyan szinten aranyos fiú... <3
    2.Adrián egy pöcs!
    3.Még csak most fogtam fel, hogy Bencét Dylan o`Brian kènt ,,testesíted meg''.
    4.Imádom Dylan o`Briant <3 <3
    tehát tetszett ez a rész, Adrián meg egy buzi!
    Mekichichiki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem buzi... Csak sérült. És csak egy szemszogbol olvashattuk, nem tudjuk, mi történt közben a fiúval, miért nem vette fel a telefont... De Bence tényleg aranyos ❤ Dlyan meg egy szexisten, na 😄

      Törlés
  16. Ez már csak természetes <3<3 életem szerelme (pontosabban nekem is csak a második) /a harmadik Max Carver, a negyedik pedig Sthepen Lunsford <33, ők mind teen wolf szereplők, ha valaki nem tudná/

    VálaszTörlés
  17. Hát ez elképesztő fejezet,csak jöjjön már össze Barbi Bencével,ne azzal az Adrián gyerekkel aki nem is viszonozza a szeretetét. Shippelem durván Bencét és Barbit hajrá! :D Főleg,hogy Bencét Dylan képében látom *_*

    VálaszTörlés
  18. Tegnap kezdtem a blogod és garantálom neked az állandó hűségem! Dylan4life😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi <3 Hát igen, Dyl már csak vonzza a lányszíveket :D <3

      Törlés
  19. Folytasd! Nem bírom máár!
    Nagyon jó és izgi.
    Team Bence... Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok.
    Ja és #adriánvirág :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) :D Ez cuki :) Hamarosan jön a rész ;) Az utolsó mondatot nem értem, de sebaj :D

      Törlés