2015. augusztus 29., szombat

100.000 oldalmegjelenítésű különkiadás

Egy újabb különkiadás... Ti is úgy érzitek, hogy minden alkalmat megragadok, hogy más szemszögből írjak? Szerintem is így van. De azért remélem élvezitek az ilyen részeket. Nagyon köszönöm ezt is, hiszen ez is a TI érdemetek, hogy ennyiszer nyitjátok meg az oldalt. 
Szóval ezt is köszönöm. 

All the love xx
Barby

Ez segített, hogy Adrián bőrébe bújjak: (x


Adrián szemszöge



Én egy rohadt nagy hülye vagyok. Szépen mondva. Az, hogy becsajozzak, Vivi elfelejtéséért először jó ötlet volt. 
Barbi csinos lány. Aranyos. Kedves. Vicces. Jófej. Aztán még sorolhatnám. Bár egy kicsit elesett és hirtelen haragú.
Lana szexi, tipikusan az a "minden pasi megdöngeti" csaj. Nincs nagyon humora, de felejtésnek jó lenne, és pont az én zsánerem. Barna, egyenes haj, sötét szem. 
De ha egyszer vissza szeretném kapni Vivit, akkor közelebb kell férkőznöm hozzá. Barbi nem érdemli meg, de ott a cél. Csonka Vivien. 
Az osztály a szokásosnál is jobban zizegett, mikor belépett a tanár.
Angol az első óra - néztem rá az órarendemre. Beletettem egyet a biztonság kedvéért, tudtam, hogy úgysem jegyzem meg év végééig, aztán meg már úgysem kell.
A saját termünkben van mindig ez az óra, így nem kellett átcuccolnom máshová, bár azt kívántam, hogy Tóthné máshova cuccoljon le a mi termünk helyett. Egy lyukasórára ki ne vágyna?
- Álljatok fel! - viharzott be pontban csöngetéskor a tanárnő. Ódivatú, hosszú szoknyát viselt, mint mindig, egy hozzá nagyon nem illő harisnyával, amit még én is tudtam fiú létemre... Vaskos naplóját lecsapta a tanári asztalra, aztán kihívott valakit felelni a szavakból. Vivit. 
A lány hebegett-habogott, közben Ádámra tekintett segítségért. Naná, hogy a köcsögje nem segített neki. Bezzeg én szívesen segítettem volna neki! Az a seggfej Szalontay!
Vivi kevesebb, mint a felét tudta csak, így kettest kapott a szőrősszívű nyanyától. A lány sietve robogott vissza a helyére, mégpedig elém. Ezt kapd ki Szalontay! 
Látszott rajta, hogy szarul van, nem tett jót neki ez az elégséges. De legalább nem karó... 
A tanár csak fosta a szavakat a táblánál, én meg csak néztem ki a fejemből és egy tökéletes visszaszerzési projekten agyaltam. Naná, hogy semmire se jutottam, mert legszívesebben egy széntablettát nyújtottam volna ezüsttálcán a tanárnőnek, csak hogy abbahagyja a regélést.
Aztán, az komolyan én lennék? Komolyan képes lennék keresztbe tenni a legjobb haveromnak, csak azért, hogy visszaszerezzem a barátnője segítségével a szerelmem? Basszus, Adrián! Az nem te lennél! Állj le! Szerelmes belé, ezt még a vak is látja. Nem fogsz neki betenni, világos?!
El kell terelnem a figyelmem. 
Mivel nem szoktam olvasni semmit, esetleg gitáros kézikönyvet esetleg életrajzot, de semmi mást, nem kaphattam elő egy könyvet a táskámból, hogy a tanár háta mögött olvassak, de...
Basszus, a harmadik óra matek tézé, basszus.
Óvatosan felnyitottam a padot, hogy kivegyem belőle a tankönyvet, mert át kell néznem még doga előtt, a következő két szünetben pedig tesire kell öltözni. Az időzítés tökéletes volt. A tanár elfordult, és a maga angol világában lebegett a tábla előtt, így bármit csinálhattam előtte, úgysem veszi észre. Valami feladatról magyarázott, ami engem teljesen hidegen hagyott.
A pad alatt lapozgattam a könyvet egy ideje, mikor egy árnyék jelent meg felettem.
- Ennyire szereti a matekot, Herceg úr? - érdeklődte gúnyosan a vénasszony. Egyetértettem magammal abban, hogy valami frappánsat kell visszaválaszolnom.
Éreztem, hogy mindenki engem figyel, nem szabad leégetnem magam, hogy egy ősz nénike be tud oltani. Na azt már nem!
- Nem tanárnő, tulajdonképpen rühellem a matekot, csak azért olvasom, mert unalmas az óra - válaszoltam lazán, és olyan fejet vágtam, mint a filmekben, amolyan "mit lehet tenni, ez van...".
A tanárnőnek az arcára fagyott az otromba, sárguló fogú vigyora. Egyszerűen ez a némber szeret engem csesztetni, csak tudnám, miért.
Az osztály hatalmas röhögésben tört ki a beszólásom miatt. Napi jótétel: pipa. 
Az asszony motyogott valamit az orra alatt, majd visszament a táblához, hogy magyarázzon tovább, mintha mi sem történt volna, de hiába, az osztály már nem tudott rá koncentrálni. Ugyanolyan fellélegzéssel nyugtázta a kicsöngetést, amilyennel én. Ronda emeltsarkújában tipegett ki az osztályból, biztos megint panaszkodni kezd az ofőnek miattunk. Múltkor a másik osztály miatt tette ugyanezt. A három hülyegyerek valamin összevitázott. A jelenlévők szerint vicces volt. A tanár arca a normálisból fokozatosan átváltott tűzvörösre, majd kiküldte az egyiküket. Popcornt hozzá!
- Szép volt, Herceg! - tartotta a tenyerét Bálint, hogy csapjak bele. Úgy is tettem. A srác nagymenőn hátbavert, majd lelépett vissza a saját helyére.
Titkon vártam, hogy Vivi is idejön hozzám, de nem tette. Inkább a pasijának az asztalára ült fel, aki legálisan pihentette az ujjait a lány tökéletes combjain.
- Szia! - huppant az asztalomra egy másik lány. Barna haja libbent egy nagyot, ahogy a fához érkezett. Lana nem zavartatta magát.
- Hello - válaszoltam vissza neki, majd kezdtem a pakolást tesire. Észleltem, hogy a németesek is beoszladoznak a terembe.
- Arra gondoltam, hogy ... - kezdett bele a mondandójába a lány, de a másik felét már nem hallottam, mert egy kék szempár nézet egyenesen rám. Kis csalódottság látszott a tekintetében, majd kiviharzott a teremből Vivi kíséretében. Bence nem szólt hozzám, azt hiszi csajozom Lanával, olyankor meg egy jó haver inkább hagy, minthogy megzavarja a becserkészést. - Na mit szólsz hozzá? - fordult felém Lana. Nem akartam a lelkébe vájni azzal, hogy azt mondom neki, nem figyeltem, így rábólintottam arra, amit nem is hallottam.
- Oké, szuper - válaszoltam, aztán otthagytam a lányt a helyemen, és Bencével és a srácokkal elindultam az öltözők felé.
- Hallom beszóltál Tóthnénak - fordult felém Bence. A pletykák gyorsan terjednek.
- Nem volt annyira nagy, de nem engedhettem, hogy ő nyerjen - hagytam annyiban, míg a többiek is tudni akartak minden részletet az órai "nagy számról".
A tesi és a matek tézé eltelt, ahogy a többi óra is. Végül nem sokkal lettem okosabb a matekot illetőleg, de ez van. Kellett Tóthnénak belerondítania a tanulásomba! Nem, hogy értékelné, hogy könyv van a kezemben...
Utolsó óra előtt Bence nyugtalannak tűnt, ezért jó haverhoz híven, odamentem hozzá.
- Mi történt, bro? Szarul festesz - kérdeztem a fiútól, mert tényleg úgy nézett ki, mint a mosott szar.
- Barbi történt - válaszolta ingerülten. - Valami kis csitri jött, aztán rávette, hogy lógja el az órát vele.
- Ahha. Aggódsz érte? - tettem fel az újabb kérdést feleslegesen, mert tudtam rá a választ.
- Naná, hogy. Tudom... Érzem, hogy valami nagy szar fog vele történni.
- Ahha, mit fogsz tenni? - érdeklődtem tőle, hiszen mindenben mellette állok, de tudnom kell, hogy mit fog csinálni.
- Gőzöm sincs. Az lenne a helyes, ha szólnék egy tanárnak... Talán - bizonytalanodott el.
- Tedd azt, amit jónak látsz, öcsi. Tudod, hogy én melletted állok - kacsintottam, aztán visszaültem a helyemre.
Petrezselyem, azaz Polgár Zselyke egész órán törvényeket magyarázott, ami rohadtul untatott, és inkább elaludtam, amit a nő természetesen nem vett észre. Tóthné sokkal öregebb, és észreveszi, ha olvasok, a nyelvtan tanár pedig a kis fiatalságával azt nem, ha beszunyálok? Hát jó.
A csengő ébresztett, és a szemem sarkából láttam, hogy Bence volt az első, aki kilépett a teremből, én meg ottmaradtam egyedül...
Pontosabban egy potyautassal.
Lana ismét a padomra szökkent, és figyelt.
- Mehetünk? - kérdezte magabiztosan. Értetlenkedve néztem rá, mire folytatta. - Sétálni a Margitszigeten - válaszolta, mire beugrott.
Ja, hogy erre bólintottam rá... Basszus. Mennyire lenne gáz, ha azt mondanám, hogy dolgom van otthon, csak elfelejtettem? Baszki. Mindegy, ha már így alakult, nem lehet rossz.
- Persze, mehetünk - válaszoltam, majd összeszedtem a cuccom, és elindultunk egymás mellett a lánnyal. A többiek naná, hogy füttyögtek, főleg az a hülye Bálint, aki azt hiszi mindennel, hogy menő, pedig elmondom, rohadtul nem az.
Elsétáltunk a 4-es - 6-oshoz, majd két megállót mentünk, és leszálltunk.
A lány szeret csacsogni, és észrevettem, hogy néhány idősebb srác megbámulja emiatt. Bár nem csak emiatt. 
Kis szellő fújt, így nem volt téliesen beöltözve. Lenge szoknyát vett fel, ami természetesen bőven térd fölött ért neki, hozzá balerina cipőt, vagy hogy hívják azt. Kissé átlátszó, háromnegyedes pólója lecsúszott a vállánál, de nem erőlködött azt visszatenni.
- Na mi van, cica? Leragadtál a lúzereknél? - röhögött egy húszan éves, pedofil srác. Telezselézett, lekonyuló haja fullosan úgy nézett ki, mint amit egy ló nyaldosott egész reggel.
A lány megnémult ijedtében, mit tehettem volna?
- Baszd meg, húzz el, míg szépen mondom! - Az utca nevelt. Igaz, ez a szaros helyzet komolyan úgy nézett ki, mintha én egy apró kisegér lennék, aki egy bumszli elefántnak hadovál arról, hogy szarrá veri.
- Oh, a kis pincsikutya beszólt! - röhögött a lenyalthajú a többi spanjával.
- Baszd meg, te gerinctelen seggfej! - ugrottam volna neki, de Lana lefogott. Kezeit a én vállamon és karomon pihentette, és a fülemhez hajolt, hogy belesuttogjon valamit.
- Nem éri meg, menjünk! - kulcsolta a kezeit az enyémre, úgy húzott el a villamoson lévő tömegből.
A seggarcok a hátunk mögött röhögtek. Késztetést éreztem az öklömben, hogy visszamenjek, és beöklözzek egyet annak a köcsögnek.
De végül nem tettem.
- Jól vagy? - kérdeztem a lánytól. Ujjai még mindig az enyémeket vette körül.
- Persze, és te? - kérdezett vissza, mire csak bólintottam egyet, aztán kínos csönd telepedett ránk.
Lesétáltunk a Dunához, majd leültünk egy padra.
- Köszönöm - szólalt meg hirtelen negyed óra csönd után először ő.
Nem kérdeztem vissza, hogy mit, hiszen tudtam.
- Nincs mit - legyintettem, és a szemébe néztem. Barna szemei a fáradtságtól és a fájdalomtól csillogtak.
- Csak... Ilyenkor nem tudom, mit tegyek. Leblokkolok. Valószínűleg nekik ez csak egy hülye vicc, de nekem akkor is... Szar. - Egy rakoncátlan könnycsepp hullt le az arcán.
- Ne sírj! - kérleltem, és a kezemmel a vállat simogattam, hátha ettől jobb lesz. Csalódva vettem észre, hogy egyáltalán nem lett jobb...
- Bocsi... csak, sajnálom, oké? - kérdezte kissé idegesen.
Muszáj volt megkérdeznem, szinte már a levegőben volt.
- Baj van?
Ettől tűnhetnék érzelgősnek, de nos. Nem vagyok az. Ez csak egy szimpla kérdés volt.
- Nem... Vagyis igen, van. - Mikor látta, hogy hallgatom, folytatta. - A szüleim állandóan veszekszenek. De úgy képzeld el, hogy állandóan, a nap huszonnégy órájában. Apám ki tudja, hol jár esténként, és azt hiszi, nem veszem észre, ha eltűnik. Anyám már ott tart, hogy nyugtatókat szed miatta. Én meg legszívesebben soha nem mennék haza, mert csak romhalmazt találok otthon. A lányok ott vannak velem, de mit hazudjak? Nekik tökéletes életük van. És nem értenék meg, ha azt mondanám, hogy ha esetleg a szüleim elválnak nekem semmi sem marad. Drága holmik, ruhák, cipők... És tudom, hogyha ezek már nem lesznek nekem, úgy eldobnak mint egy darab szart a cipőjük talpáról. Nem találom a helyem. Egyszerűen szükségem van egy támaszra, de sehol sem találom a megfelelő alanyt erre... - vallotta be az egészet könnyektől küszködve.
Nem fogok hazudni, nem sajnáltam meg.
Ezek egy tipikus plázalány problémái. Oké, talán nem teljesen... Elvesztem a gondolataimban, hiszen megértem a helyzetét, anno velem is ez történt, kivéve, hogy nekem nem volt mit vesztenem. Pénzt, ruhákat, barátokat... Sose voltunk gazdagok, így azután se lettünk sokkal szegényebbek. Barátnak pedig ott volt Bence, aki nem olyan, mint Dorci meg Fanni. Naná, hogy nem! 
De nem volt időm túlságosan gondolkodni, hiszen a lány közelebb jött, mint gondoltam. Ajkait az enyémre tapasztotta, miközben egyik kezét az arcomon pihentette a másikkal a kezemet markolászta.
Nem toltam el. Fene tudja, hogy miért!
Belementem a játékba, kezeimet óvatosan a lábára helyeztem, és a testsúlyomat előrébb helyeztem.
"Smárolni lehet, de az nem csók..."
A lány már konkrétan az ölembe ült, miközben egymás ajkait faltuk.
Nem ez az első csókom, és na.. Valljuk be. Nem smárolok rosszul!
Lana óvatosan elhúzódott tőlem, hogy láthassa az arcomat, amin a szokásos közöny ült. Pokerfaceee!
- Mehetünk? - kérdeztem, és próbáltam elfelejteni a történteket, de bármikor a lány duzzadt ajkaira nézek csak egy dolog jut eszembe.
Ezzel nem jutok közelebb Vivihez... 

26 megjegyzés:

  1. Huhaaa*-* Ez elképesztően királyságos lett ❤

    VálaszTörlés
  2. Drága Barbym! :)
    Ez elképesztően szuperkirályságos rész lett, akárcsak mindegyik, amit eddig megírtál :3 *-*
    Adriánt kinyírom, de ezt nem félek kimondani, hiszen Bence párti vagyok! :D Szegény Vivi pedig semmit sem sejt.. :P Kíváncsi vagyok, mi lesz ezek után..
    Csak így tovább <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ginám!
      Köszi drága <3 Nyugodtan mondd ki, nem engem haragítasz magadra, hanem az Adrián shippereket :DDD
      Hát igen... Adrián jó színész ezek szerint...
      Köszi <3

      Törlés
  3. Köszönjük ezt a csodás, különkiadást Barbiiii ! :*
    Írkálj csak serényen ;) <3

    VálaszTörlés
  4. Hogyne élveznénk már az ilyen részeket? Mi minden részt élvezünk!
    Nem gondoltam volna, hogy Lanának az élete sem fenékig tejfel, egy kicsit meg is sajnáltam. Adrián meg egy Vivi fanatikus. Vivi pedig úgy éli le minden napját, hogy nem is sejti, hogy Adrián titkon még szereti? A kis gyanútlan!
    Várjuk a következő részt és gratula a 100 000 oldalmegjelenítéshez! Barby for president!

    VálaszTörlés
  5. Sziaa😊
    'Petrezselyem' 😂 olyan jó, ütős szavakat tudsz kitalálni... Wáá. Nagyon várom, hogy mi lesz.
    #BenceTeam ❤ Lanát én sem sajnálom xd Sorry
    Remélem hamarosan hozod a következőt!
    xFru

    VálaszTörlés
  6. nagyon jól sikerült mikor lessz a kövi?
    BenceTeam remélem összejönnek barbival

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi :) Nem tudom mikor lesz a következő, mert itt a sulikezdes.... Nem tudom, mikor lesz idom.

      Törlés
  7. azért a blogra mindig lesz időd én tudom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert a mi Barbink útjába semmi sem állhat❤❤

      Törlés
    2. Csak a suli és a szüleim, de amúgy semmi :D

      Törlés
  8. Szia. A blogomon vár rád egy díj...http://hamishamupipoketortenet.blogspot.hu

    VálaszTörlés
  9. Szia! Először is gratulálok az oldalmegjelenítésekhez! Másodszor pedig vár rád egy díj. http://azelatkozotthercegno.blogspot.com

    VálaszTörlés
  10. Díj: http://atanaromaparom.blogspot.hu/2015/08/dijak.html :)

    VálaszTörlés
  11. Szuper, mint mindig :)
    Hogy csinálod, hogy Adrián neve mögött olyan sötét háttér van? :)

    VálaszTörlés