2015. augusztus 23., vasárnap

26. fejezet - Tornádó

Az egész hétvége nagyon jó volt. Szombaton, mint Vivivel megbeszéltük, elmentünk venni valami barátság cuccot. Végül egy nyakláncot választottunk, amin egy gyűrű lógott BFF felirattal. neki arany, nekem ezüst színűt. Aztán csámborogtunk a városban, mivel egészen napos idő volt így október közepe felé. De vasárnap délután még volt egy kínos telefonbeszélgetésem.
- Szia. Tudunk beszélni? Mármint nem zavarlak? - kérdezte félénken Mia hangja, amilyennek még nem igen hallottam. 
- Mondd! - egyeztem bele, mire a szívem zakatolni kezdett egyre jobban és jobban. 
- Figyi, sajnálom. Hívtalak, de nem vetted fel. Csak azt szeretném még kérdezni, hogy nem akarsz még találkozni velem, mielőtt hazamegyek? Megbeszélhetnénk a dolgot, tudod... - alkudozott, de nem mentem bele. 
Elbaszta. Nagyon el.
- Te hol a francba voltál egész hétvégén?! Ne mondd, hogy annál a baszógépnél, mert megkereslek, és felképellek! - A hangom erőt sugárzott, pedig legkevésbé annak éreztem magam. 
- Nem nála voltam - felelte, de tudtam, hogy hazudik. Ki tudja mennyit és mióta tette ezt velem. 
- Tudod mit, Mia? Inkább hagyjuk ezt az egészet. Mikor úgy döntöttem, hogy felveszem a telefont, és talán el tudunk beszélgetni, és talán meg tudsz mindent magyarázni, komolyan hittem ezekben. De úgy látszik, ez nem sikerült. Sajnálom. Komolyan. Azt hittem, hogy legjobb barátok leszünk a távolság ellenére is. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor kiálltál mellettem a többiekkel szemben. Amikor anyu meghalt, és mi visszaköltöztünk ide. És te mit csinálsz erre? Elcseszel mindent. Mindent. Egy srác miatt, akit nem is ismersz. Eladsz egy doboz nyamvadt sörre és egy olcsó hancúrozásra? Tényleg ennyit értem neked? Mert nekem pénteken ezt mutattad meg. Kihasználtál. Rohadtul. Szóval sajnálom, de én itt befejeztem veled. Ne keress többet, kérlek - fejeztem be a monológomat, és már tettem is volna le, de egy hang belül azt súgta, várjam meg a válaszát, mert úgy illik. Belül zokogott a lelkem, bár kívül nem jöttek ki könnyek. Ha ennyit értem neki, ő sem érdemel meg egy könnycseppet sem. 
- Ne, kérlek! Sajnálom. Igazad van. Mindent, de mindent elbasztam úgy, ahogy van. Sajnálom. Szükségem van rád, kérlek - esedezett, de nem bírtam tovább hallgatni a hazugságait, rácsaptam a telefont. 
- Én is sajnálom - suttogtam magamnak úgy, hogy senki se hallja. 
Aztán akaratom ellenére egy apró könnycsepp hagyta el a szemem, lefolyt az arcomon, és hatalmas csobbanással a padlóra esett.

***

Egy újabb hétfő, egy újabb izgalommal teli hét a Zrínyiben. Miután Orosz nagy dírrel-dúrral, semmi kopogás nélkül, beviharzott a szobánkba, adtam volna neki egy kis illem órát, de túlságosan is parázok tőle, meg a matek jegyemtől ahhoz, hogy be merjek neki szólni. Így szó nélkül feszengtem, míg ő előadta a naponta hallandó szokásos ébresztőnket.
- Lusta disznók! Ébresztő szarzsákok! Nem hallják?! Ki az ágyból! Ne szóljak még egyszer, mert mindkettőjüket megbuktatom matekból - fenyegetőzött, mire kómás szemmel ránéztem, és folytatta: Komolyan beszélek, Demeter, ne higgye, hogy nem! Aztán akkor már Szabó sem segíthet magán! - mondta, aztán ahogy jött, úgy ment ki a szobából. 
- Ez rémisztőbb jelenet volt, mint amilyen a Fűrészbe illene... - ásított egyet Vivi, majd kikelt az ágyból, és a fürdőszobába sietett a jó rutinunk szerint. 
Először ő gyorsan megmosakodik, fogat most, míg én öltözködök, aztán cserélünk. Így nem vagyunk egymás lába alatt. 
Imádom a koleszt, olyan, mintha az egész tanévet a barátnődnél aludnál. Mia. Kiverve a fejemből az egész hajcihőt indultam el át az iskolába.
És akkor beugrott valami. Most találkozom először Bencével a csók után. Egész hétvégén keresett, de nem volt sem erőm, se bátorságom felvenni, Jobban szeretem élőben elintézni az ilyen dolgokat. Bár ilyenben azért még nem volt részem... 
Fél nyolc fele volt az idő, olyankor az osztály fele már bent szokott lenni. Mi mindig csak ilyenkor toppanunk be, de van egy olyan érzésem, hogy Dani az, aki mindig elsőként itt van. Nem tudom, hogy azért, mert nincs jobb dolga, mint hajnali hétre iskolába menni, vagy a szülei így tudják elhozni. És nagy szerencsétlenségemre Bence és Adrián is bent volt már a teremben, tehát nem kerülhettem tovább az elkerülhetetlent...
Bence a padjánál ült, és valamiről hevesen vitatkoztak a barátjával. Mintha érezte volna, hogy nézem, felém fordult, barna szemeiben csillogás keletkezett. Nem tehettem mást, tettettem, hogy minden rendben van, és rámosolyogtam. Nem állt fel, hogy elém jöjjön a terem végébe, de miért is vártam volna ezt? De a tekintetével az összes mozdulatomat figyelte. Vivivel mindketten beültünk a padunkba.
- Beszélhetnénk? - kérdezte a hátam mögül egy hang. Naná, hogy Bence volt. Naná, hogy nem úszhatom meg azt a beszélgetést. Naná, hogy az lesz a vége, hogy el van cseszve a kapcsolatunk, és már nem lehetünk barátok.
- Most? - kérdeztem vissza a teljesen hülye kérdést, mivel nagy valószínűséggel máskor nem lesz időnk.
- Akár - felelte, mire a gyomrom akkorát ugrott, mint a repülőn leszálláskor.
Nem akartam kimondani, de nagyon izgultam. És féltem. Hogy mitől? Attól, hogy elveszítem. Teljesen jogos, hogy csak másfél hónapja ismerem, de olyan érzés vele lenni, mintha már évek óta tartana a barátságunk.
Bólintottam, mire felállt és én követtem a példáját.
Az osztály néhány tagja felnézett, láttam a tekintetükben az élcelődő vigyort. Mert ha egy lány kimegy egy fiúval beszélgetni, az még kilencedikben is ennek a tárgya. Van ami sosem változik. 
Megállt az ajtó melletti kis beugróban, ahol el tudtunk bújni a kíváncsi szemek elől.
Mély levegőt vett, és beszélni kezdett.
- Nem vetted fel a telefont, pedig ezerszer kerestelek. - A számonkérése gyomron vágott.
- Nem a te dolgod, hogy mikor veszem fel a mobilomat, és mikor nem, világos? Még akkor se lenne hozzá közöd, ha a pasim lennél. És ha csak a szememre akartad olvasni, hogy mekkora tahó vagyok, azért mert nem vettem fel a telefonom, akkor megtetted. Mehetünk? - Hangomat a kelleténél magasabb hangerőre tekertem. Uppsz. 
Az arcára kiült minden, amit érzett. Csalódottság, Fájdalom. Talán egy kis bűntudat is.
- Nem, nem csak ennyit akartam - folytatta. - Megbántottalak valamivel? - kérdezte lágy hangon, amitől az én szívem is feloldott, és elhatároztam, visszaveszek abból, hogy leüvöltöm a fejét.
- Nem - válaszoltam még egy kicsit zordan.
- Akkor miért szaladtál el?
- Mert annak a csóknak nem kellett volna megtörténnie, azért. Sajnálom. - Hangom csak úgy szelte a köztünk lévő feszültséget. - Figyi - folytattam. - Nemrég szakítottunk az otthoni barátommal. És remélem megérted, ha nem szeretnék így hirtelen új kapcsolatot. Sajnálom. Kérhetném azt, hogy legyünk csak barátok? Mert egy barátra most nagy szükségem lenne - néztem rá olyan kedvesen, amennyire tudtam. Féltem, hogy elveszítem.
Nem akartam neki azt mondani, hogy egyenlőre legyünk csak barátok, mert az úgy hangzott volna, mintha biztatnám.
Bence nyelt egyet.
- Sajnálom, nem tudtam róla. - Szemével a földet pásztázta, még annyi vér sem volt a pucájában, hogy a szemembe nézzen. - Persze, csak barátok - mondta egy mosoly kíséretében.
- Akkor ezt megbeszéltük - néztem rá kicsit kínos nevetéssel.
Egy fél percig nem tudtunk megszólalni, csak néztük egymást, aztán ő törte meg a csendet.
- És? Ilyenkor mit szoktak csinálni a barátok? - érdeklődött, mire én a szemébe néztem.
- Öm. Talán rázzunk kezet? - tettem fel egy eshetőséget, bár amint kimondtam, megbántam az egészet.
- Vagy ha megölelnélek, az sok lenne? - nézett mélyen a szemembe. Barna szemei kérlelőn néztek az én kék íriszeimbe.
- Nem. Nem hiszem, hogy az lenne - válaszoltam, és közelebb léptem hozzá. Ő is ugyanígy tett, aztán mikor csak egy hajszál választotta el a testünket, karjával átfogta a vállamat, én pedig a derekára kulcsoltam a kezem. - Köszönöm - suttogtam tudván, hogy nem nagyon érti, mire gondolok, de akkor is. Nekem fontos volt, hogy kimondjam.
Számomra fontos volt, hogy nem veszítettem el.
De nem válaszolt rá. Lehet azért, mert nem hallotta, vagy csak nem akart rá választ adni.
- Menjünk be - bontakoztam ki a kajaiból, és egyenesen a terem felé vettem az irányt, mire ő követett.
Mindketten beültünk a helyünkre, Vivi amint meglátott, sebes léptekkel haladt felém, hogy megtudja a fejleményeket.
- Na, mi volt? - kérdezte halkan, hogy a mögöttem ülő fiú ne hallja.
- Gyere! - kértem, hogy ne beszéljük ki Bencét szó szerint az orra előtt. Ugyanoda a helyre mentünk, ahol a előbb a fiúval tárgyaltunk.
- Na mi történt? Mesélj! - kérlelt, és ugrált örömében, hogy végre beszéltem a sráccal.
- Hát. Barátok vagyunk. És ráfogtam az egészet Andrisra, hogy még friss a seb, és hogy még egy ideig nem akarok kapcsolatot, amit remélem megért. Basszus. De nem akartam megbántani, hogy nem érzek iránta semmit. Hogy eshetne az önbecsülésének? Persze, egyszer el kell majd mondanom, de nem most. - Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak és az indokok, amiért nem kellett elmondanom neki a teljes igazságot.
Aztán megszólalt a csengő, és az ofő jelent meg mellettünk az ajtóban.
- Menjetek! Sok megbeszélnivalónk van - terelt minket be a terembe.
Mikor meglátták a tanárt, mindenki felállt, és egy "Jó napot!"-tal köszöntek, majd mikor a nő intett, mindannyian helyet foglaltunk.
Kicsengetésig átbeszéltük az összes dolgot, amit az ofő akart. Minden témát átrágtunk: Igazolások, hiányzások, Zrínyi nap, amire készülnünk kell valami énekprodukcióval két hét múlvára. Vicces lesz. Kiss azt mondta beszél Pálinkásjóreggelttel ezügyben, a háta mögött mindenki így hívja, biztos rászánja azt a heti egy órát.
A hiányzások témánál egy kicsit feszengtem, de hál' istennek nem történt semmi, ami óra végére teljesen megváltozott.
Éppen pakoltam elő a következő órai tancuccokat, mikor a nevemet hallottam egész közelről.
- Barbi! - szólt a hang mellőlem, mire arra néztem, és a tanárnővel találtam szembe magam.
- Igen, tanárnő? - kérdeztem vissza illemtudóan, amennyire tőlem tellett, hiszen a következő óra biológia volt, amire ugyebár készülni kellett volna... Kellett volna... 
- Szeretném, ha órák után megkeresnél a tanáriban. Viszont most sietnem kell, mert rengeteg dolgom van még. Kérlek, ne felejtsd el! Nagyon fontos - kérlelt, majd apró magassarkújában kitipegett a teremből.
Napasztmek - jutott először eszembe. - Mit akarhat tőlem, ami ennyire fontos?! 
Utolsó óránk, vagyis angol után egyenesen a tanáriba mentem, ahova Vivi elkísért, és végig nyugatgatott, ami eléggé rámfért, mert egész angolon úgy remegett a gyomrom az idegességtől, hogy csak na.
Bekopogtam az ajtón, mire az egyik tanár kijött, és megkérdezte, hogy kit keresek. Abban a pillanatban jelent meg az ofő a hátam mögött.
- Barbi! Reméltem, hogy tudunk beszélni - kezdte, majd egy kinti pad felé terelgetett, ahol négyszemközt tudtunk lenni. Gyaloglás közben megfigyeltem, hogy kábé ugyanakkora, mint én. Sőt, ha nem lenne rajta egy hatcentis sarok, biztosan egy szinten állnánk. Ha az utcán meglátná valaki, biztos nem nézné tanárnak. Ahhoz képest, hogy a harmincas éveiben jár, elég fiatalosan öltözködik. A mai outfitjében például egy tapadós fekete szoknya és a fehér blúz szerepelt. Oké, talán elmegy tanár kinézetűnek. 
- A péntekről szeretnék veled beszélgetni - csapott bele a lecsóba. - Én komolyan nem ilyen lánynak ismertelek meg ezalatt a másfél hónap alatt. Németórán rendkívül szorgalmas vagy, ez meg is látszik a jegyeiden, és a többi tantárgy miatt sincs szégyenkezni valód. Van akinek nem mennek a reál tantárgyak, főleg a matek meg a fizika. Hidd el, anno én is utáltam. De hamarosan itt a negyedév, és szerintem nem festene jól a sok kiemelkedő jegyed között az a kettes matek. És tudom, nem kellene beleszólnom, de láttam, jól kijöttök Bencével, aki segíthetne neked megérteni, korrepetálna. Szívesen megkérem, ha gondolod. De nem ez a fő célja, hogy kérettelek. Mint mondtam az elején, nem olyannak ismertelek, aki ellógja a péntek utolsó órát. - Csalódottságot éreztem a hangjában. - Nem akarok árulónak tűnni, és ne legyél mérges rá. Bence csak féltett, hátha valami bajba kerülsz, és elmondta, hogy elmentél. - Áruló. - És mint azt már említettem, kétlem, hogy ilyet tettél volna anélkül, hogy valaki rávett volna. És nem hiszem, hogy a szüleidnek el szeretted volna ezt mondani. Így kössünk alkut, rendben? - Csak bólintottam. - És ezt csak a te érdekedben kérem. Járj Bencéhez heti egyszer korrepetálásra a félévi zárásig, aztán te döntesz tovább. Ha ezt megteszed, akkor nem írom be a hiányzást, és a szüleid nem tudják meg. - Várta a válaszom.
- Rendben, tanárnő. Köszönöm a lehetőséget. Tudom, hogy ezzel csak a javamat akarja - feleltem kissé keserűen, de kiböktem.
- Akkor megegyeztünk. Beszéljetek meg Bencével egy időpontot, és kezdjetek jövő héten - kérte, majd felállt, és eltipegett.
A kis áruló pöcs! Féltett?! És egyből a tanárhoz kell rohannia?! Miért nem tudott egyszerűen felhívni?!
Idegesen, vértől fűtve siettem vissza a termünkbe, ahol már alig voltak, de a fiú, akit kerestem, pont pakolt még.
- Bence! - üvöltöttem át a termen. Haha, milyen ideges lettem volna még, ha pluszban menstruálok is... A fiú felnézett a cuccaiból, majd meglátva az ideges fejemet, felém kezdett jönni, hogy megbeszéljük gondolom.
- Héé Bence! Zabos az asszony? - füttyögött Bálint a terem másik végéből.
- Fogd már be! - ripakodott rá Adrián, megvédve a barátját, aki ezt egy biccentéssel jutalmazta.
Újra ott találtuk magunkat, ahonnan reggel indultunk. A kis beugróban.
- Mi a francért kellett neked az ofőhöz rohannod?! Nem tudtál volna nemes egyszerűséggel felhívni? Tudod, azon a kis biszbaszon, amit mobiltelefonnak hívnak. Elég jó szerkentyű, meg kellene tanulnod használni - vágtam a fejéhez a dolgokat, amit ő nyugodt szívvel hallgatott.
- Barbi, nyugi. Nem fogja beírni. Ha korrepetállak rendesen matekból, nem lesz semmi. És nézd meg. Nem volt alaptalan a feltételezésem. Csak gondolj vissza a péntekre - vágott lélekben gyomorszájon.
- Teeee... - kezdtem bele. - Te mindezt azért csináltad, hogy több időt tölthessünk együtt? Vagy azt hitted, így gyorsabban fogunk haladni? - Most visszaadtam az övön aluli ütését.
- Te hülye vagy - jegyezte meg simán. - Miért csináltam volna azért? Egyszerűen féltettelek, nem fogod fel? Az a csaj már első látásra elmeroggyantnak tűnt. Előre tudtam, hogy ilyen helyzetbe fog hozni. Vagy legalábbis hasonlóba.
- Tudod mit? Hagyjuk itt abba ezt, mert még annyira pipa leszek rád, hogy a korrepetálásra se leszek hajlandó elmenni, nem hogy egy levegőt szívni veled. Ami azért lenne gázos, mert akkor hála neked, a szüleim mindent megtudnának. - Jól kihangsúlyoztam a mindent szót. - Írd meg telefonon - emeltem a magasba a készüléket-, hogy neked mikor lenne jó - mondtam, aztán elindultam vissza a terembe.
- Nem vagy te egy kicsit önző? - hallottam a hátam mögül Bence kérdését.
Megálltam, és hátrafordultam.
- Tudod, néha annak is kell lenni - feleltem neki, mire újból megszólalt.
- Tudod, azt hittem, te más vagy. Kiderült, jókorát tévedtem - mondta csalódottsággal az arcában.
Nem törődve a beszólásával hátat fordítottam neki, és visszamentem a terembe.
- Na mi van? A cica kieresztette a karmait? - röhögött szoba túlsó végén Bálint. Szerencsétlen.
- Ó, fogd már be, te kretén! - vágtam vissza neki, de nem hatott nagyon, inkább csak nevettek egy jót. De nem érdekelt.
Vivivel mindketten felkaptuk a táskánkat, barátnőm adott egy utolsó búcsúcsókot a barátjának, aztán elindultunk vissza a kollégiumba. A szobába érve megszólalt a mobilom, hogy üzenetet kaptam.
"Mivel nem akarom a hétvégéimet rád pazarolni, maradt a kedd és a csütörtök délután. Te döntesz." Bence.

36 megjegyzés:

  1. Hihetetlenül jó lett*-* Gyorsan írd a kövit, csaje!:D xX, Dodi~ ♥

    VálaszTörlés
  2. Szia. Írtam Chatbe, de ide is elküldöm, hogy biztos észrevedd.
    Elkészült a kritikád a Sunflower Opinionon.
    xx Barbee

    VálaszTörlés
  3. Istenem, végig nevettem kb az utolsó részt, annyira jó. Imádom. Ah. Zabos az asszony? Bírom Bálintot, még ha egy bunkó is, de ah..xddd
    Kíváncsi vagyok ezekre a korrepetálás alkalmakra. Bence SMS-ét is bírom! Hajrá Adrián:3
    Nagyon ügyes vagy! Csak így tovább, izgatottan várom a következő részt!! *o*

    VálaszTörlés
  4. Basszus már. Mi ez? De... Nem lehet. Béküljenek ki, kéérlek!
    Amúgy nagyon jó lett, siess a következővel :)
    #teamBence <3

    VálaszTörlés
  5. Nya. Most értem a történet végére.(mármint ami eddig megvan.) Rég szerepelt már az elolvasandók között de most jött el a pillanat és Imádtam! Annyira de annyira bele lehet élni magadat amikor olvasol és ez csak annak köszönhető hogy ennyire jól írsz! Kedvenc Írónőm vagy!
    A részről:Összevesztek jaj de jó *virul a fejem*. Persze amúgy nem jó de nya. Remélem hogy Bencééknél lesz a korepetelás. És akkor ott lenne Adrián... Istenkém jajjj.❤
    #teamAdrián (mondjuk magadtól is kitalálhattad xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen :') <3
      Hmmm szerintem náluk lesz, de ez még a jövőőőőőő... :D

      Törlés
  6. Napasztmek! Méééér? Mért kell ilyen ki-bebaszott jó részt írnod? Most várhatom a következőt, és addig belefogok pusztulni:(
    Ja amúgy a rész nem volt rossz... Na jó, kit áltatok?! IMÁDTAM *---------* <3 ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juuuj, drága vagyok *..* mennyibe kerülök? :"D
      Bébibigyóóóm ♥♥

      Törlés
    2. Mittudomén :D Cukorborsóm *.* <3

      Törlés
  7. Nagyon jó lett ez a rész - is ♥ - , de én nem tudom, hogy miért, de Barbit utálom . :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig igyekeztem szerethetőre írni :D És köszi <3

      Törlés
    2. Sokan vannak így :D #teamBendrián (Alíz hatására :D )

      Törlés
  8. Jó Pálinkás beceneve :D. Ó, Bence és Barbi összevesztek :(? Ezzel szíven ütöttél.
    "Ez rémisztőbb jelenet volt, mint amilyen a Fűrészbe illene..." - ezen meg szakadtam :).

    VálaszTörlés
  9. Szia! :)
    Mikor hozol új részt???? *-*
    Ugye tegnap este linkelted a blogod, én meg egyből neki estem. Régebben olastam kb. a 4. részig, már akkor beleszerettem ❤ csak nem találtam utána rá. Én nagy Bence fan vagyok ( ❤ ) és reménykedem egy Bence-Barbi, Adrián-Vivi befelyezésben :3
    Nagyon tetszik, ahogy Barbi előbújt a barlangjából és már nem olyan kis szerencsétlen :D
    Remekül írsz, várom a következő blogod ❤
    Ui.: Nagyon tetszik a design *-*
    (H Styles Fandom :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juujjj, komolyan? :o Örülök, hogy tetszik ❤ Szombaton lesz különkiadás :D
      Nagyon szépen köszönöm a dicséretet ❤
      #kedvencfanprofilom❤

      Törlés
    2. Juppyy❤
      #kedvencíróm ❤❤❤

      Törlés
    3. YUPPYYY❤
      #kedvencíróm ❤❤❤

      Törlés
  10. Szia, nemrég találtam rá a blogodra, és WOW csupa nagybetûkkel*o* Nagyon megtetszett. És hát. #TeamBence*o* <3 És miért? :c Béküljenek ki:3 Legyen egy B&B párosítás, Adrián pedig jöjjön össze Vivivel és heppi end;) :D Kiváncsian várom a következõ részt;) <3
    #TeamBence <3
    xxx
    Egy új olvasó
    U.I.: #szeretjükazirónõnket

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De cuki vagy :) Örülök, hogy rátaláltál, és hogy tetszik <3 Majd meglátjuk, mi lesz a végén.. :D

      Törlés
  11. Barby! Meglepi nálam! :)) http://openocean-janet.blogspot.hu/p/interju.html

    VálaszTörlés
  12. Szia! :)
    Eddig nem írtam, mert 2 napja folyamatosan olvastam és olvastam és annyira, de annyira imádooom, hogy azt le se lehet írni! :D Szóval nagyon ügyesen írsz és már nagyon várom a következő részt:)) Kíváncsi leszek, hogy mi lesz Bence és Barbi között, mert hát #TeamBence :DD <3 Szóval további jó írást Bxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett ❤

      Törlés