2015. augusztus 12., szerda

200 feliratkozós különkiadás

A kétszáz nagy szám, bár mihez képest, ugyebár. De akárhogy is nézem, ez feliratkozók számát illetően, igenis sok. Amit csak is nektek köszönhetek! Ismételten köszönöm, hogy megadtátok nekem a lehetőséget, hogy ezt a különkiadást is megírjam. Most egy különleges szemszöget hoztam nektek. Lány, de mégsem Barbi. 
Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. :) 
Még egyszer köszönök mindent! <3
All the love xx
Barby

Ez segített, hogy Mia bőrébe bújjak: (x)

Mia szemszöge



Ez a nap is ugyanúgy indult, mint az összes többi unalmas hétköznap. Fél hétkor ébresztett a mobilom, ami azt jelezte, hogy fel kellene kelnem. Kellene. 
- Nemár! Csak még öt percet! Nem kérek sokat! - nyöszörögtem a készüléknek feleslegesen, hiszen kész csoda lenne, ha válaszolna, nemhogy azt: Aludj még nyugodtan, az iskola megvár! - Bassza meg! - szidkozódtam magamban, úgysincs senki itthon, aki meghallaná. Anya biztos a munkahelyi íróasztala felett görnyed, mert maximalista szervezete nem bírja ki, ha egyszer később menne be melózni, mint hajnali hat. A kis csóró pasija, aki mennyivel is? Tizenöt évvel fiatalabb nála, nálunk pihenteti a seggét a jakuzziban, ahelyett, hogy ő is dolgozna. Anyám persze azt hiszi, hogy szereti, de én átlátok a szitán. Szinte ezer százalék, hogy csak a pénzünk érdekli, és ennek érdekében egy párszor naponta megdöngeti anyámat. 
Felvettem egy átlagos szerelést, ami talán az őszi szellőkhöz kicsit lenge lett, de nem tudott érdekelni. Az a lényeg, hogy a fiúk figyelmét felkeltse, nem? Szerintem, de. 
Megálltam a tükör előtt, és minden szemszögből megfigyeltem magam. 
Le kéne adnom pár kilót - fordult meg a fejemben, mikor oldalra fordulva meredtem a tárgyra. Megigazítottam pár redőt, ami a ruhán keletkezett, aztán a sminkes asztalom felé vettem az irányt. Nem voltam túlságosan kipihenve a tegnap esti, éjszakába nyúló beszélgetésektől az interneten. Alaposan figyeltem a szemem alatt keletkezett szürkés foltot, amit a fáradtság okozott, és egyetértettem magammal abban, hogy el kell azt onnan tüntetnem. A kezem rögtön az alapozóért nyúlt, amit először vékonyan kentem a bőrömre. Nem elég. A színes karikák még mindig kivehetőek voltak, így még többel próbálkoztam, egészen addig, míg a látvány nem bizonyult elég jónak. Aztán jöhetett a napi rutinnal felszerelt sminkelés, ami egy jól meghúzott tusvonalból, szempillaspirálból és csillogó szájfényből állt. 
- Tökéletes - cuppantottam egyet a tükör előtt, majd felkaptam a tankönyveimet, amikre ma szükségem lehet, és egy elegáns mozdulattal bedobtam a táskámba őket a tolltartómmal együtt. 
Lerobogtam a lépcsőn, hogy még indulás előtt bekapjak valamit így negyed nyolc felé. Gyorsan összetákoltam magamnak egy puffasztott rizsből, sonkából és pár szelet uborkából álló szendvicset, aztán kihúztam az egyik széket, és enni kezdtem.
- Mit csinálsz? - szólalt meg a hátam mögött egy hang. Baszki. Hátrafordítottam a fejem, így találkozott a betolakodóval a szemem. Botond állt ott teljes életnagyságban egy szál melegítőalsóban. Értem én, mit csipáz rajta anya, tény, hogy a srác nem néz ki rosszul. Főleg, hogy még csak huszonöt. Nadrágjának a vonala kihangsúlyozta a medencecsontját, ami szerintem egy férfinál igenis szexi, bárki bármit mond. Egyre felfele haladva a testén egy szív alakú tetoválás található, közvetlen kidolgozott kockahasa alatt. Kék szemek szőke hajjal pedig pont a zsánerem. 
- Eszem, mint láthatod - mondtam olyan hangnemmel, mintha azt kívánnám, bárcsak elhúzna a francba. Várjunk, tényleg ezt kívántam. 
- Harapós cica vagy, mondták már? - kérdezte, és önellátó üzemmódba kapcsolva, példátvéve rólam, kaját készített magának.
- Élősködő csótány vagy, mondták már? - vágtam vissza gondolkodás nélkül, majd otthagyva őt, elindultam a suliba. Az ajtóból még hallottam a röhögését, de nem engedtem, hogy felbassza ez a segg az agyam. Annyit azért nem ért anyám egyik kapcsolata se. 
Kilépve a friss levegőre, olyan volt mint a heroin egy függőnek. Szabadságot adott. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és Avrilt hallgatva indultam el a börtönbe, amit a felnőttek csak iskolának hívnak.
Egyszer csak két kar tapadt a derekamra, amitől először frászt kaptam, aztán megéreztem a dezodorja illatát, amitől egyből felismertem. Andris. 
- Szia, édes - suttogta a fülembe. Hangjától beleremegett mindenem. Óvatosan a fülcimpámba harapott, mint a filmekben szokták a szerelmesek. De a kettő között volt egy különbség. Én már nem voltam belé szerelmes, de azért szakítani se akartam vele két hét után.
- Szia - fordultam vele szembe. - Megijesztettél - vettem ki a fülest a fülemből. 
- Máskor ne hallgass ilyen hangosan zenét, egy ideje szólongatlak, de miután láttam, nem reagálsz, gondoltam megleplek - mosolygott az ellenállhatatlan mosolyával. 
- Sikerült. - A szemébe néztem, aztán egy másodperccel később ajkai az enyémen landoltak, egyre nagyobb nyomást fejtve így a testemre. Karjaimat önkéntelenül is a nyaka köré fontam, és mélyen szőke hajába túrtam. Hirtelen mindkettőnk szája kettényílt, így szabad utat engedve a nyelvünknek, amit a fiú ki is használt. 
- Be kellene érni időben a suliba - figyelmeztettem, mire huncutul elmosolyodott.
- Mióta érdekel téged az iskola? Akár el is lóghatnánk az első órát, ha már ennyire belejöttünk - ajánlkozott pimaszul.
- Anyám megtudná. - Ja, és pont leszarná. 
- Majd kamuzol valamit, eddig is ezt tetted, ne most változz meg! Kérlek! - nézett az enyémbe azokkal a tükörkék szemeivel. 
- Rendben van - adtam be a derekam a lógásba. 
Andris arcára önelégült mosoly ült ki. 
- Már tudom is, hova mehetnénk - mondta, majd ujjait az enyémre kulcsolta, és a buszmegálló felé terelgetett. 
Tömegközlekedésre szálltunk, ahol az ablakon keresztül felismertem a helyet, ahová Andris vinni akart. Buszról leszállva az erdőbe vetettük magunkat, aminek a közepén egy apró tavacska állt a romantikázó párok számára. Igazából bárkinek, de a hely olyan hangulatos, hogy leginkább ezt a szerelmesek szokták kihasználni. Mi is idejártunk régen hármasban mikor még mind csak barátok voltunk. Már nem is tudom, milyen rég voltam itt. Akkor, mikor minden rendben volt. Mikor a legjobb barátnőm úgy nem döntött, hogy elköltözik az ország másik felére, hogy a halott anyja régi sulijába járjon. Mikor még nyíltan barátok lehettünk Andrissal, nem kellett Barbi háta mögött lopva csókolóznunk, miközben ő azt hiszi, még mindig okés a helyzete a pasijával. Mielőtt mindenkinek azt hazudtuk volna, hogy szakítottak, és tud rólunk, pedig pont nem ez történt. És most, mikor bejelentette, hogy végzett Barbival örökre, és csak engem akar, minden megváltozott. 
Leültünk a fűbe, és csak csókolóztunk hosszú percekig. 
- Le kéne feküdnünk - suttogta a fülembe hirtelen. Megfagyott a tekintetem, a gyomrom oda-vissza kezdett cikázni, a szívem egyre hevesebben vert. Távolabb húzódtam tőle, hogy megnézzem, tényleg komolyan gondolta-e, amit mondott. 
- Mi a franc...?- mondtam nem feltétlen neki, hanem magamnak. Fel kellett fognom a szavait. Minek néz engem, kurvának, akit bármelyik pillanatban megbaszhat, ha kedve tartja? Na azt már nem. 
Tekintetemet látva Andris magyarázatba kezdett.
- Figyi, szeretjük egymást, vagy nem? Te is engem, én is téged. Miért ne tegyük meg? Mindjárt betöltöm a tizenhatot. - December végén. 
- És gáz, ha szüzen töltöd be a tizenhatot? Vagy a nagy "haverjaid" - tettem idézőjelbe a haverjaid szót - csesztetnek vele, hogy nem dugtad meg még jól a barátnődet, akivel egész nyáron jártál? - Ideges hangom csak szelte a köztünk lévő feszült levegőt. - Baszd meg magad, ha ennyire akarod, baszki! - álltam fel, hogy elrohanjak ettől a faszarc, szexmániás baromtól. 
- Hé, bébi, nyugi. Csak egy ötlet volt, nem kell még megtenni, ha nem állsz rá készen, rendben? -kapta el a kezem, de kiszakítottam az ujjaimat az övéiből. 
- Csak hagyj békén, világos?! - Felkaptam a cuccaimat a földről, Andris meg felfogta, amit kértem tőle, és hagyott elmenni. 
Sebesen vágtattam át az erdőn, majd felszálltam a buszra, ami egyenesen hazavitt. 
Idegesen csaptam be a bejárati ajtót, reméltem, hogy Botond már nincs itthon, de minek is reménykedek? Neki nincs semmi dolga, mint a seggét a pihe-puha takaró alatt melengetni. 
- Ki a franc az ilyenkor? Bébi, te vagy az? - érdeklődött a bébije után, aki remélem anyám lett volna, nem egy kis ringyó akit a mi házunkba fogad. - Ja, csak te vagy az. Neked nincs sulid? - kérte számon az ittlétemet.
- Rosszul érzem magam, csak fogd be, mielőtt rosszabb lesz, és rád okádok, oké? - mordultam rá idegesen, és felrohantam a szobámba. 
Besüppedtem a babzsákfotelembe, és az ölembe kaptam a laptopom, majd egy gombnyomással bekapcsoltam. A szívem fel-le ugrált a helyén a történtektől. Igaz, Andris nem tudhatta, miért húzta fel az agyam a szex szó, de senki sem tudja. Rajtam kívül. De az az az eset, amit senki, de senki nem tudhat meg. Senki. 
Megnyitottam a böngészőt, és beírtam egy weblapot, amit mostanában rendszeresen használok. Ez az az oldal, amit először csak poénból, unaloműzésként használtam, aztán most napi rutin vált belőle. 
Kiválasztottam a nemem. Nő. Aztán, hogy milyen neművel szeretnék beszélgetni. Férfi. 
Beszélgetés indítása. - Katt.
Chatpartner keresése. 
A kezem a billentyűzeten hevert, várva, hogy felvillanjon valami, de semmi nem történt. 
Francba - gondoltam, és már nyomtam volna a kilépésre, mikor felvillant a jelző.
Szia - állt az üzenetben. Gyorsan én is bepötyögtem ugyanezt. 
Mi a helyzet? - jött a kérdés a partnertől. 
Erre mit válaszolhattam volna? Legkönnyebb az igazat mondani.
Semmi extra. Igazából szarul vagyok - pötyögtem be végül a választ.
Na, drága. Mesélj! Jó hallgatóság vagyok - írta a vonal másik oldaláról a pasas. Reméljük pasas. 
Semmi, csak... - kezdtem írni, de végül meggondoltam magam, és kitöröltem, helyette mást küldtem el: A pasim le akart velem feküdni. Én meg irtózom a szextől, mióta anyám egyik elmebeteg pasija két éve rám mászott - írtam körül a megerőszakolni szót. Ez volt a nagy titok, amit senkinek sem akartam elárulni. Amit még Barbi sem tudott rólam. Amiért elrohantam Andris elől, és azokat a szavakat vágtam hozzá. De most hirtelen minden sérelem előtört egy idegen felé, akit nem is ismerek, és valószínűleg nem is fogok. 
De beverném a pali képét, de komolyan.
Éreztem, ahogy az arcom elpirul a szavak hallatán, amit tuti nem gondolt komolyan a srác. 
Mennyi idős voltál akkor? - jött az újabb kérdés tőle. 
Gondolkodás nélkül megmondtam neki az akkori életkoromat.
13. 
Mekkora egy segg volt az a pali. Barom. Egy 13 éves lányt megerőszakolni?! Remélem anyukád azóta leváltotta. Elmondtad neki? - írta folyamatosan a kérdéseit, a laptopom pedig az összesnél egy idegesítő, pittyogó hangot hallatott. 
Nem - vallottam be neki őszintén. - Csak te tudod. 
Ez megtisztelő :* - kaptam meg tőle egy újabb üzenetet. 
És megtudhatom, hogy te mennyi idős vagy? - érdeklődtem, mert hát, ha már én elmondtam, ő is mondja már meg. Ez így fair. Meg azért nem szeretnék egy negyven éves pasival ilyenekről beszélni. 
17, de lassan 18. Nagy baj? 
Nem kellett gondolkodnom a válaszon. 
Dehogyis. 
Akkor jó. Mert nem akartam, hogy emiatt kilépj - villant fel újra a kijelző.
Nem fordult meg a fejemben, megnyugodhatsz - írtam neki ezt válaszul. És ez tényleg az igazság volt. Végre akadt valaki, aki megértett. Ismeretlen vagy sem, mit számít? Végre ki tudtam adni magamból. 
Meg is nyugodtam :D - állt az újabb üzenetben. 
Ezután több mint húsz percig beszéltünk mindenféléről. Filmekről, zenékről, iskoláról, a volt barátnőit is felhozta, majd megkérdezte. 
Lehet, hogy emiatt most ki fogsz lépni, de nem küldenél nekem egy képet magadról? Annyira megismernélek:) 
És mint később kiderült, akkor követtem el életem egyik legnagyobb hibáját. 
De szívesen, ha ennyire szeretnéd - feleltem neki nagylelkűen. 
Még mennyire, hogy szeretném! De ha lehet, bikinis, legyen! Azt csipázom! 
Az utolsó üzenetén tátva maradt a szám, és már mentem is volna a kilépésre, de felvillant a laptopom még egyszer, mintha a gondolataimban olvasott volna. Nehogy kilépj! Csak viccnek szántam. De nemhiszem, hogy annak hangzott, bocsánat. 
Szerencse. 
Semmi baj. 
Felügyeskedtem egy képemet, hogy meg tudjam neki mutatni. A fotó egy másik unalmas napon készült, mikor selfie-királynőt játszottam, és a sok értelmetlen között akadt egy-két normális elölkamerás képem is. 
Ez lennék én - írtam neki, miután elküldtem a képet. 
A fiú sok percig várt a válaszával. Nem tudtam, mit fog szólni hozzám. Izgultam, pedig csak egy ismeretlen fickóról volt szó.
Te... - Én, mi?! - gyönyörű vagy - jött meg végre a válasz. 
Istenem, valaki gyönyörűnek tart. A arcomat elöntötte a pír, és egy levakarhatatlan mosoly keletkezett az arcomon. 
Tényleg? :o - írtam neki vissza hitetlenkedve. 
Sose mondok ilyet, ha nem gondolom komolyan ;) 
De aranyos - gondoltam. 
Figyi, de most mennem kell, jelölj be face-en. Kristóf Vejki. Remélem meg fogsz találni. De mielőtt kilépnék, mondd meg te is a becses neved - jelent meg a képernyőn az üzenet. 
Mia Szigeti - pötyögtem be a nevem. 
Aztán bezáródott előttem az ablak, amely több mint fél órán keresztül a menedéket jelentette.
A mobilom csengésére riadtam fel a bambulásból, ami akkor szokott így jelezni, ha facebook értesítésem jött. 
Egy ismerős felkérés. 
Kristóf Vejki ismerősnek jelölt. 
Ez állt a képernyőn. Nem hazudott, komolyan bejelölt. Komolyan meg akart ismerni. Újra a lemoshatatlan vigyor jelent meg az arcomon. 
De akkor még nem gondoltam, hogy mi fog kisülni belőle. Úgy éltem, ahogy eddig. Mindig csak a pillanatnak. Miért tettem volna most másképp?
Még egy kérdés - jelent meg Kristóf apró profilképe egy körben a mobilom oldalán. 
Mondd - írtam neki vissza. 
Akarsz valamikor találkozni? Hol laksz? Én Pesten. 
Először elszorult a szívem. Anya sose fog elengedni Pestre, kivéve ha...
Én Debrecenben, de úgyis készülök felutazni valamikor a barátnőm miatt. Neked mikor lenne jó? Akkor úgy szervezem.
Péntek? - kérdezte.
Tökéletes - írták vissza az ujjaim maguktól, mintha önálló életük lenne. 
Akkor pénteken. Még beszélünk <3 
Mondta, aztán kilépett.

22 megjegyzés:

  1. Szia 😊
    Ez a bejegyzés is fantasztikus lett, már várom a következőt 😊
    Mostmár körülbelül megértem Mia-t, de még mindig nem bírom... Kristóf pedig... Hahh... Őt is utálom :D
    Siess a következővel :)

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy szemétség, de még így sem sajnálom Miát. Jó, azért igen, hogy 13 évesen meg akarták erőszakolni, de hogy Andris megcsalta VELE Barbit, miközben legjobb barátnők? Na emiatt nem.
    Meg ez az internetes! Nem egy vadidegennek mondanám el az egyik legnagyobb titkom, és így kiderült, hogy a Barbival való találka csak ürügy, hogy Pestre mehessen.
    Amúgy gratulálok a feliratkozókhoz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Hát igen, a lány kicsit sérült az idők során...
      De tényleg sokkoló, hogy képes volt a harmadik lenni egy kapcsolatban, ami a legjobb barátnőjéé...
      Néha talán egy vadidegennek a legegyszerűbb felfedni a titkainkat...

      Törlés
  3. Huhh nagyon tetszett A rész amúgy aki fel jön a Miához az nem Barbi volt barátja ?? ;D
    Hamar kövit *-*

    VálaszTörlés
  4. Andris és Barbi mindvégig Barbi háta mögött kavart? Hogy ne rohadna le a képükről a bőr! Mia pedig simán elrángatta a barátnőjét egy hapsihoz, akivel egyszer beszélgetett? Még szerencse, hogy Barbi Pestre került.
    Várom a kövi részt <3!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mármint Andris és Mia Barbi háta mögött? :D Hát amúgy tényleg... Ez elég nagy szemétség volt tőle...
      Nem derült ki a végén, de utána facebookon is beszéltek még :) Így nem csak egyszer... De egy internetes kapcsolat... Akkor is.
      Örülök, hogy tetszett :) <3

      Törlés
    2. Igen, úgy értettem :D. Elég fura lenne, ha Barbi tudna Barbi háta mögött kavarni.

      Törlés
  5. Még így se birom Miát. Kristófot..na őt végképp nem. Hülye segg. (Bocsi a fogalmazásért) Mi az már, hogy Mia és Andris Barbi háta mögött kavart?! Pfff..az elején se birtam a srácot, most meg végképp nem. Amúgy baromi jól írsz. Imádom. Gratulálok a feliratkozokhoz, megérdemled. Várom a kövit. *•*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ❤ Hát igen... Most már sokan nem bírják Miát és Andrist :D

      Törlés
  6. Húú, de sejtettem h Mia meg Andris között van valami :c

    Nagy hiba? Vajon mi?

    NAgyon siess :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen... Egymásnak valók :D (ez gonosz volt..)
      Köszi és sietek :)

      Törlés
  7. Nem. Nem. Ez nem tetszik. Nagyon nem.
    mármint nagyon jól megírtad,de sejtettem hogy Andris valakivel összejött, de....ajj.
    És Miának meg van képe beadni Barbinak,ogy nem tudja miért szakított Andris.
    Kiváncsi vagyok mi lett vele miután ott maradt Kristóffal?! Fogadok megerőszakolta a pasi...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ❤ Hát igen, Andrisra nyíltan mondhatjuk, hogy gerinctelen. De még mennyire, hogy az! Ahogy Mia is valamilyen szinten... De megértem, hogy nem akarta elmondani Barbinak. És én ki kíváncsi vagyok, hogy mi történt velük.. :D

      Törlés
  8. ÚRISTEN :O
    Kicsit sokkolt ez a rész, nagyon jül megírtad mint mindig, de alaposan ledöbbentem. Erre nem számítottam..

    VálaszTörlés
  9. Csak nekem esett le Kristóf vezetékneve
    Verjki...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lol :D Neeeem, az véletlen elírás volt, sorry. Vejki a neve :)

      Törlés
  10. Nekem Miában a vezetékneve tetszik, mert azaz enyém is. De amúgy annyira egy gerinctelen kis *****,nem hiszem el. A rész nagyon jó lett, szeretem a különkiadásokat, meg a részeket is. Barbi igazán összejöhetne Bencével. :-( Csak ennyit akartam mondani, és még egyszer mondom: EZ EGY FANTASZTIKUS RÉSZ VOLT, ISMÉT! :-) CSAK ÍGY TOVÁBB. :-)

    VálaszTörlés