2015. augusztus 5., szerda

25. fejezet - Senki sem tud ledönteni

Futottam egészen a koleszig, hogy kibírjam addig sírás nélkül. Nem szabad kihasználnom. Nem érzek iránta úgy, ahogy Adrián iránt. Nem tehettem mást. Nem akarom hitegetni. Jobbat érdemel nálam. 
És ahogy az lenni szokott, a szerencse is a pártomon volt. Nem, mégsem. Ahogy bevágtam Bencéék kapuját, egy vízcseppet éreztem a nyakamon. Aztán még egyet. Majd még egyet, mire felnéztem az égre, és egy rakat esőfelhőt vettem észre. Óriási, sötét esőfelhőket. 
Szuper. Pluszban még meg is fázom - gondoltam magamban. - Nem baj. Annál később kell a két fiúval találkoznom. 
Elővettem a zsebemből a mobilomat, amin rögtön több csepp eső is összegyűlt hirtelen, ami azt mutatta, hogy sietnem kéne. De nem tudott érdekelni. Ha megfázom, hát legyen. Állok elébe. A készülék egy tucat nem fogadott hívást mutatott köztük Miát, Vivit és Bencét. 
Majd később foglalkozom velük. 
Miával a legkevésbé sem szerettem volna beszélni. Nekem csak ne magyarázza meg, hogy miért hagyott cserben. Menjen már a francba! Úgy őszintén. Sok év barátság után ennyit érek. Egy hatalmas adag szart a fejemre. Kösz, ebből nem kérek. 
Vivivel otthon megbeszélek mindent, és most az egyszer lehetek önző és gondolhatok magamra, azok után, ami történt. Seggfej, Mia, Bence, lógás, csók, Adrián... Lesz mit kibeszélnünk úgy érzem.
Bencével meg egyszerűen nem szeretném megvitatni, hogy bele vagyok esve a legjobb barátjába, és ezért nem érzek iránta semmi olyat, ami között a legális smárolás is benne lenne. 
- Csak zárj ki mindent, és élvezd az esőt - motyogtam magamban. 
Még egy pillantást vetettem a kijelzőre, ami fél négyet mutatott. Még előttem van az egész délután, hogy gondolkodjak minden szarságon, ami ma történt velem. Az első zsebembe csúsztattam a mobilt, és futásnak eredtem, azért akármennyire is nem érdekelt, mennem kellene hétfőn suliba, és megtudni, hogy mi lesz a vége a lógásomnak. Szerencsémre a villamos a megállóban volt, így még el tudtam érni. Két megálló után leszálltam, és újból futásnak eredtem. A kondim kicsit engedett a pár hónap sportolás nélküli időszak után, így a tüdőm egy idő után szúrni kezdett, de inkább száguldottam az épület felé, minthogy megálljak egy kicsit pihenni. 
- Erős vagyok - mondogattam magamnak. Amit minden variációban értettem. 
Kibírom sírás nélkül. Nem állok meg futás közben. Kizárom a fejemből Bence ajkait. Erős maradok. 
Szép célok. 
Mikor az épület ajtajához értem, erősen löktem egyet rajta, amitől olyan hatást keltettem így vizesen, csapzott fejjel, valószínűleg elfolyt sminkkel, mint egy zombi, aki most akarja felfalni az összes ember agyát ebben az épületben.
- Kisasszony! - állít meg egy öreg hang. Naná, hogy a portás ezt a dilis, ideges, zombis időszakot választott arra, hogy feltartson. Gondoljunk bele... Mi lenne, ha hozzá még mensiznék is? Na az aztán szívás lenne. Felé fordítom a fejem, mire folytatja. - Siessen! Nehogy megfázzon! - utasít apásan, vagy inkább nagyapásan. Azt tenném, ha nem tartanál fel, öreg. 
Bólintok, és szedem a lábaim fel a szobába. Úgy terveztem, hogy gyorsan letusolok melegvízzel, mielőtt beszélnék Vivivel.
Erőteljesen robogok be a szobába, mire a barátnőm felpattan az ágyából.
- Hol voltál? Már mindenütt kerestelek! Basszus, annyira aggódtam! - Indult, hogy megöleljen, de kitértem előle. Arrogáns seggfej módjára felkaptam a törölközőm, és mivel nincs minden szobához külön tusoló, csak vécé, ezért kisiettem, becsaptam magam mögött az ajtót, nem törődve Vivi szomorú tekintetével.
Csak egy kicsit arra van szükségem, hogy először átgondoljak... mindent.
Mikor beértem a fürdőbe, lekaptam magamról a vizes ruhákat, és a legközelebbi csapba dobtam őket, hogy majd kicsavarom. Megnyitottam a csapot, mire hideg víz csurgott.
Szuper - gondoltam, és úgy álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség egy szál törölközőben. Hát így is van? Nem? De.
A meleg víz öt perc elteltével sem akaródzott jönni, én meg lassan szétfagytam abban az anyag alatt.
- Basszus! - káromkodtam el magam, ami ma elég nagy szokássommá vált.
Mintha csak erre várt volna, a csőből forró víz ömlött, mire én gyorsan leeresztettem magamról a törölközőt, nehogy elfogyjon, mire beállnék a rózsa alá.
Jó érzés töltött el, mikor a meleg folyadék a bőrömhöz ért. Úgy éreztem, hogy minden bajom elszállt, és ez nyugtató hatással volt rám. Hogy még jobb legyen, becsuktam a szemem.
De akaratomon kívül is egy barna íriszű szempár jelent meg a gondolataimban. Pupillája körül erős mogyoróbarna, kívül ha jobban megnézzük zöldes színű halvány szürkével.
Lélegzetelállítóan tökéletes szemek.
Ezt a két testrészt egy harmadik váltotta fel.
Bence puha ajkai jelentek meg előttem, ahogy óvatosan az enyémet szántja, míg végül eggyé forr a kettő.
- Elég! - kiáltottam fel hangosan az idegességtől. - Elég... - suttogtam, miközben éreztem, hogy sós könnyek vegyülnek a bőrömön folyó édes vízzel. - Istenem, hogy fogok így a szemébe nézni...
Önsajnálatomat egy kopogás törte meg. Aztán még egy.
Nem akartam válaszolni, biztos hallják, hogy folyik a víz.
A kinti ember még egyet kopogott az ajtón, majd hallottam nyikorogni azt.
- Barbi? - kérdezte egy ismerős hang. Én jól otthagytam, igazi seggfejként viselkedtem vele.
- Itt vagyok - válaszoltam sírástól érdes hangon.
Hallottam, hogy mély levegőt vesz a barátnőm, és belekezd a monológjába.
- Tudom, meg kellene várnom, míg kijössz a zuhany alól, de nem bírok tovább várni. Csak úgy elszaladtál, ami ugyebár jogos volt. Egész nap konkrétan szartam a fejedre - vallotta be. Sose hallottam még tőle olyan szót, hogy "szartam a fejedre", ami miatt elkuncogtam magam. Nem láttam, de ahogy hallottam, az ő arcára is mosoly ült ki. - Nagyon önző voltam. Tudom magamtól is. És sajnálom. Nem tudod elhinni, mennyire. Csak Ádámmal foglalkoztam, és észre se vettem, hogy neked ez mennyire rossz. Te olyan jó barát voltál, hogy mindezt tűrted, és nem is szóltál rám, hogy "Hé Vivi, én is létezem! Tudod, a legjobb barátnőd!". Nem tudom, mi ütött belém. Csak Ádám olyan helyes, kedves és vicces - áradozott a barátjáról. - De persze ez nem ok arra, hogy elhanyagoljalak téged, és sajnálom tényleg, hogy ez történt. - Hallottam a hangjából, hogy tényleg sajnálja. - És megértem, ha már nem gondolsz úgy rám, mint a legjobb barátnődre, hogy Mia visszatért. Teljesen megértem, de ha esetleg nem változott meg a barátságunk, akkor... az tök jó lenne. - Szavai a lelkemig hatoltak, és ebben a ledöntött lelkiállapotban, tudtam, hogy nem nehéz elsírnom magam. - Kérlek! Mondj valamit - esedezett, mire én elzártam a vizet, a törölközőmért nyúltam, amit magamra csavartam.
Kiléptem a függöny mögül, és rávetettem magam. Nem érdekelt, hogy vizes vagyok, és éppen csak egy törcsi van rajtam. Éreztem ahogy a könnycseppek elszabadulnak a szememből.
- Én sajnálom, hogy csak úgy leléptem. Mia egy seggarc - válaszolom félig nevetve. Hóóó, rászoktam a csúnyabeszédre? Haha, és milyen kedvesen beszélek a volt legjobb barátnőmről... 
- Dehogy is. Én sajnálom. - Hangjából ítélve már ő is sírt.
Nem kell nekem egyik fiú se! Tökéletes az élet, ha van egy legjobb barátnőm.
Karommal olyan erősen szorítottam magamhoz, ahogyan csak tudtam.
- Azt hittem, hogy már látni se akarsz - sírt tovább. - Azt hittem ezzel lőttek a barátságunknak, és mindent elrontottam.
- Hogy gondolhattál ilyet? - kérdeztem megrökönyödve. - Best Friends Forever. Nem emlékszel?
Újra mosolyt csaltam az arcára.
- Best Friends Forever - válaszolta, és ő is olyan szorosan szorított magához, ahogy én őt.
- Menjünk vissza a szobába, van egy kis mesélni valóm... - keltem fel a figyelmét egy kis titokzatossággal.
- Akkor nyomás! - tologat az ajtó irányába.
Nem, nem néztünk ki furcsán. Egy felöltözött lány és a barátnője egy szál törölközőben nevetve szalad a szobájába. Mint az érett tizenöt éves lányok.
Lehuppant az ágyamra, míg én előkotortam a pizsimet.
- Mesélj! - paskolta meg a helyet maga mellett. - Minden egy kis részletet tudni akarok!
Hol is kezdjem?
- Történt valami az utolsó órán? - érdeklődtem szerényen.
- Semmi extra. Legalábbis én nem tudok róla. De mondd!
- Tudod, Mia rávett, hogy menjek el utolsó óra előtt - fogtam a lányra a saját hibám. Hiszen ha akartam volna, jobban ellenkeztem volna. - Beszéltem neki útközben Andrisról, meg úgy az egész pár hónapról. Nem tudtam, merre visz, egész végig titokzatoskodott, és telefonált. Aztán megérkeztünk egy lepukkant házhoz. Úgy nézett ki, mintha már senki sem lakna benne. De tévedtem. És akkor felmentünk a lakásba, és ott állt a srác. Egy tizennyolcnak kinéző fiú. - Újból előtörtek a könnyek az emlék miatt. Kis farok. 
- Semmi baj. Elmúlt - magához vont, és mintha tudta volna előre a sztori végét, csitítgatott.
- És aztán sört adott Miának - hüppögtem-, aztán meg engem kezdett tapizni.
- A kis faszfej! - káromkodta el magát. Úgy látszik ez a nap ezt hozza ki az emberekből. - Kérlek, mondd, hogy úgy tökön rúgtad, hogy a földön fetrengett a kezében a mini farkincájával! - kérlelt nevetve, és attól, amilyen szavakat használt, nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Pontosan azt tettem - feleltem vidáman. Kihúztam magam az ágyon, mint aki büszke magára. Haha, az is voltam. Tökön rúgtam egy fiút, de még hogy! 
- Ne sírj! Látod, végül jó lett minden. Az a segg pedig megérdemelte, amit kapott tőled, de komolyan - simogatta a hátamat, miközben beszélt.
Már nem sírtam. Inkább úgy gondoltam rá, mint egy nagyon rossz, de tanulságos történetre, amit papírra kéne vetni. És lehetne ez a címe: Seggfej Kristóf, akivel soha ne állj szóba!
Tökéletes.
- De még történt valami... - vallottam be. - Szerencsére nem voltam Miáékkal sokat, max. tíz percet.
Bár az is sok volt ebből a szempontból. 
Vivi szemében újra felcsillant a kíváncsiság.
- És ennek a vége happy lesz? - esedezett a spoilerért.
- Majd megtudod - feleltem nevetve, mire barátnőm arcára kamu szomorúság ült ki. - Nagyon le voltam törve az egész történtek miatt, és azt se nagyon tudtam, hogy hol vagyok, ezért felhívtam Bencét, aki eljött értem.
- De aranyos - lelkendezett Vivi tapsikolva, mint egy ötéves, aki új játékot kapott.
- Tényleg az - értettem vele egyet mosolyogva. - Aztán elmentünk hozzájuk, mert megkértem, hogy még egy kicsit ne hozzon haza. - Mikor ezt kimondtam, barátnőm arcára már nem kamu szomorúságot vettem észre. Azt hitte, nagyon elszúrta. Annyira, hogy még haza se akartam jönni hozzá... - Ezért hozzájuk mentünk.
- Na, és milyen a házuk? - érdeklődött Vivi, hogy elterelje a témát a fejében arról, hogy elrontotta.
- Csodálatos. Gyönyörű. Mintha egy palotába csöppentem volna, kábé - meséltem nagy vonalakban a házról. - Aztán felmentünk a szobájába.
- Neee! Ne mondd, hogy megtettétek! Nem vagytok túl fiatal ehhez? Mármint érted... Nem akarom megkérdőjelezni, de... Na mindegy, folytasd - értetlenkedett, és miután kimondta, nekem is leesett, mit akart kérdezni.
- Vivi! Uramatyám! Dehogyis! Nem feküdtünk le! Nem vagyok szerelmes belé, csak szeretem, mint barátot. És várni fogok a szexszel házasságig, ezt eldöntöttem. - Amit mondtam, így is gondoltam.
- Oké-oké, csak megkérdeztem... - emelte magasba a kezét, hogy ártatlan.
- Csak te gondolsz ilyeneket - feleltem nevetve, mire magához ölelt.
- Tudod, mit? - kérdezte, mire én csak kidülledt szemekkel néztem rá, mivel nem vagyok gondolatolvasó. - Menjünk el holnap, és vegyünk magunknak egy barátság valamit, érted. Na mit szólsz? - vetette fel az ötletet, ami miatt vér szállt a fejembe, és az egész vörös lett.
Még senkivel sem volt olyan barátság cuccom. Igazából még azt is megkérdőjelezném, hogy volt-e egyáltalán igazi barátom...
- Oké, menjünk - válaszoltam, és az ujjaira fűztem az enyémeket. - Legjobb barátok örökre?
- Legjobb barátok örökre - felelte, mintha a Csillagainkban a hiba Gus-a és Hasel-e lennénk, csak a mi szavunk nem az "Okay", hanem a "BFF". - Na, de megöl a kíváncsiság, te lány. Mi történt a szobájában akkor, ha nem hancúroztatok?
Khm, minden, csak az nem.
- Hát... Egymás mellett feküdtünk az ágyán, aztán nem is tudom, hogy történt. Hirtelen már szemben voltunk egymással, és csak azt láttam, hogy Bence ajkai felém közelednek, de nem húzódtam el. És akkor csókolóztunk. - Vivin látszott, hogy boldog ettől a hírtől.
- De jó! Akkor már mindkettőnknek van pasija. Mehetnénk duplarandira, nem? Tök jó ötlet szerintem. Mit szólsz? - zsongott be teljesen. Kemény meló lesz, de meg kell értetnem vele, hogy nem érzek a srác iránt mást, csak baráti szeretetet...
- Vivi... Nem járok Bencével. Nem járhatok vele. Én... Nem érzek iránta úgy , ahogy mondjuk te Ádám iránt. Nekem Bence csak egy barát, semmi több. Talán több, mivel egy nagyon jó barát. De én mást szeretek. Helytelen lenne ez Bencével szemben - idegességemben könnyek kezdtek potyogni ismét a szememből. Hogy milyen nehezek ezek a fiú ügyek... 
- Oh, bocsi - kezei újra a karomra tévedtek megnyugtatásképp. - Látod? Most meg megsirattalak. Milyen egy rémes barát vagyok, komolyan - akadt ki saját magára, pedig ez nem igaz.
- Nem vagy rossz barát, nyugi. Ez az egész... Bence miatt van. Ha ő nem csókol meg, most nem érezném így magam, és nem kellett volna elfutnom tőle, nem kellett volna megáznom, és nem kellene majd rosszul éreznem magam a társaságában. Baszki, ezzel a csókkal mindent elcseszett! Mindent! - borultam ki ismét.
- Lehet, hogy az elején gáz lesz, de hidd el, Bence szerintem nem olyan srác, aki feladná. Biztos vagyok benne, hogy a közeledben akar majd maradni. Ha csak a barátod lehet, hidd el, ki fogja használni - nyugtatgatott Vivi.
Ezért nem lehet fiú-lány barátság. Az egyik fél mindig többet érez a másik iránt, mint barátság.
- Ez biztató... De én nem tudok úgy a barátja lenni, hogy tudom, ő másként tekint rám, és én ezt nem tudom viszonozni neki, azért mert a legjobb haverjába vagyok szerelmes. Mellesleg tudtad, hogy Adrián Bencééknél lakik? Mert én nem. Egészen addig, amíg a bizonyos csók után bele nem botlottam. Ami megkoronázta az egész napomat. Csókolóztam az egyik legjobb fiúbarátommal, aztán belebotlok abba a srácba, akibe szerelmes vagyok. Fasza, nem? - fakadok ki ismét.
- Te lány, mennyi baj van veled - nevet. - Nézzünk valami filmet! - felnyitotta a laptopját, és online filmeket kezdtünk nézni.
Aztán megnéztünk még egyet, majd elnyomott az álom...

28 megjegyzés:

  1. Engem már csak az érdekel, hogy mikor derül ki Vivi és Adrián régi kapcsolata. És, hogy Vivi miért nem beszél róla Barbinak. Na meg, hogy Barbi mit szól hozzá. A részhez hozzászólva, tetszett, még mindig úgy gondolom, hogy ügyesen írsz. Ja, és Adriántól még mindig falra mászok.... #teamBence

    Várom a következôt! :)
    Üdv, D

    VálaszTörlés
  2. ÁÁá, ez is jó volt:D Úgy örültem az előző fejezetbeli csóknak :) Igazán összejöhetnének már! :D -->#teamBence

    VálaszTörlés
  3. De hiányzott Vivi! Úgy meghatott, mikor magát hibáztatta. És remélem, Barbi nem kap túl szigorú büntetést a lógás miatt. Ahhoz képest, hogy Barbi milyen helyzetben van, képes voltam felnevetni a zombis részen :).
    Egyébként olvastam az információs modulban, hogy egy rossz tapasztalat miatt tilos a másolás. Az a rossz tapasztalat az, hogy "Niki blogos naplója" lemásolta a történeted (nem muszáj válaszolnod, ha nem akarsz)?
    Várom a kövi részt ^.^!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De cuki vagy <3 Hát a következő részben meglátjuk, milyen büntit kap :)
      És igen...
      Köszi, hamarosan jönni fog :D

      Törlés
    2. Köszönöm a választ :). Azért kérdeztem, mert ennek a lopásnak hála találtam rá erre a blogra. Ó, és a te történeted után egy másik naplót is lemásolt.
      De ez a plagizálás megerősítette, hogy jó az, amit írsz, különben nem másolta volna be szó szerint az író Niki drogos naplójába (az öcsém félreolvasásából született ez az új cím).

      Törlés
    3. Nincs mit :) Igen? De jó :D Mármint, volt haszna :D És köszi <3
      Istenem, ez a cím :D Üzenem az öcsédnek, hogy tetszik az új címe a blognak :D

      Törlés
  4. Szia Barby!

    Nekem ez a rész egyátalán nem volt unalmas! :)
    Olyan jó hogy át tudom élni a történetet...még
    az érzelmeket is...:3
    Ne hagyd abba az írást...bár szerintem azt senki se engedné! :D
    Várom a kövi részt...! :) <3

    Ölel,Merci <3 ^^

    VálaszTörlés
  5. jo a blogod. Csere? nálam már kint vagy

    VálaszTörlés
  6. itt a link http://demoniszerelmek.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  7. Annyira tetszett ez a rész!:3 Siess a következővel! :)

    VálaszTörlés
  8. Imádom a blogod, csak így tovább, csodás rész lett! :)
    #teamAdrián

    VálaszTörlés
  9. Csodalatos resz, alig varom a kovit.❤ #TeamAdrian😍 Xx, Dodi~😘

    VálaszTörlés
  10. Tök szuper csak egy valami h az nem ,, okey'' hanem ,,hát jó'' amugy imadom a blogod rz eddig a kedvencem :)

    VálaszTörlés
  11. Szia Barby!!! Ahhh Imadtam waaaa!!! Isteni volt, ahogy a tortenet is! Remelem minel elobb folytatod. Amugy en is #TeamBence vagyok!!! Ahh imadom. Mindenkit imadok. Bar mondjum a foszereplo lanyban-Barbi-kicsit irrital h non-stop sir, es mindenen kiakad es rogton hupp-hupp, bruhu... De hat senki nem lehet tokeletes, es vannak ilyen emberek. Amugy visszaterve az elozo dicseretaradatra. Kurvara jo volt!! Ahh 1 nap alatt kiolvastam az egesz blogot. Remelem folytatod. Pussz Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik, komolyan ❤ Hát igen, úgy vettem észre, hogy az olvasók többsége nem bírja a mi drága főszereplőnket... De ennek is kell lennie :D
      Köszönöm a sok dicséretet ❤

      Törlés