2015. augusztus 9., vasárnap

Szülinapi különkiadás!

Ez a harmadik különkiadásom, de az első, ami nem a feliratkozók számához van kötve. Annál inkább egy eseményhez. Egy szülinaphoz. Szeretném megköszönni nektek az egészet, hogy itt vagytok nekem, támogattok, kommenteltek csaknem egy éve. És itt most kiemelném az első kommentelőimet: Tavaszi Virágot, Mezei Alexát és Zsöllei Rékát. És persze a többieknek is, akik idejüket nem pazarolva írnak minden rész alá valami kedveset. :) A mai naptól kezdve, immár tizenöt évesen írom ezeket a sorokat, és elmondhatatlanul örülök, hogy nektek hála, most itt tarthatok, egy 197 feliratkozós, több mint 88.000 oldalmegjelenítésű, eddig 25 fejezetes történettel. Szóval nagyon szépen köszönöm, hogy kiálltatok mellettem! 
All the love xx
Barby

Ez segített, hogy Bence bőrébe bújjak: (x)

Bence szemszöge


Tökéletes. Így tudnám jellemezni a tegnap estét. Nem mondom, hogy belül nem fájt egy kicsit, hogy elhúzódott, de mit tudnék ellene tenni? Nem akarom sürgetni. Szeretem. Talán. Nem talán. Igen, szeretem. Ez a baromi nagy igazság. 
Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél előbb hazaérjek, és szembesüljek a rohadt nagy leszidással. Mit köntörfalazzak? Nem vettem fel a mobilom, nem válaszoltam az SMS-ekre. Tuti, hogy minden egyes hajszálam égnek fog állni, miközben az őseim üvöltöznek majd velem, és ami a legrosszabb, a legjobb haverom az első sorból élvezheti a show-t. Egy nagy hátulütője, ha a gyerekkori barátod nálatok lakik, mert a csóró ribanc anyja otthagyta.
- Uram! - szólt egy hang a hátam mögül. A portás. Fasza. - Mit keres itt? - tudakolta megkérdőjelezve az ittlétem.
- Ömm, semmit. Sietek - vágtam rá, és már sprinteltem is ki az ajtón. Az öreg még mondott valamit, de már nem értettem a futástól süvítő széltől. Becsaptam magam mögött az ajtót, de nem álltam meg a kerítésig.
- Huh - fújtam ki a levegőt, mikor elértem a célt. Lelassítottam a lépteimet, míg végül megálltam.  Kezembe vettem az arcomat, miközben ezerrel mosolyogtam, visszaemlékezve a múlt estére. Hátrapillantottam az épületre, ahol éppen most a lány készülődik, akibe szerelmes vagyok. És aki miatt most olyan nyálas gondolataim vannak, ami miatt az embert kikasztrálják, és nem nyilvánítják többet férfinak. 
Elővettem a mobilom, de eszem ágában sem volt visszahívni azokat, akik kerestek. Negyed óra és otthon leszek. Ha eddig kibírták, az a tizenöt perc már nem oszt, nem szoroz. A fülhallgatóm csatlakoztatóját bedugtam a készülékbe, a másik kettőt a fülembe, és elindítottam az egyik kedvenc számom. My Songs Know What You Did In The Dark.  A zene ritmusára ütöttem a combom miközben menő gyereket játszva a hüvelykujjamat a zsebemben hagytam. 
"B-B-B-Be careful making wishes in the dark, dark. Can't be sure when they've hit their mark And besides in the mean, mean time. I'm just dreaming of tearing you apart." - énekeltem magamban.
Az utcán néhol megnéztek, hiszen még a tegnapi öltönyöm volt rajtam. Nem baj. Higgyék azt, hogy after party volt. Volt is, de nem olyan. Mikor viszont a kapuhoz értem, eljött a pillanat, amit már nem kerülhettem tovább. Elővettem a kulcsaimat, majd elfordítottam a zárban.
Az egész házban nagy csend uralkodott, maximum a falra aggatott őzkoponyákkal tudtam volna társalogni. Legalábbis így hittem. Ledobtam a zakómat a bőrkanapéra, hogy majd felveszem, miután ittam valamit, úgyse zavar senkit. Csörögve elővettem egy poharat, aztán megtöltöttem egy adag kólával. Már épp a számhoz emeltem volna, hogy jól meghúzzam, ahogy a Baylis-sel tettem karácsonykor, mikor apám a kezembe adta.
- Már nagyfiú vagy. Hamarosan gimnáziumba mész. Megérdemled - paskolta meg a vállam, majd átadta a poharat.
Sajnos nem tudtam, hogy koccintásra szánta, és ahogy a kezembe kaptam, úgy meghúztam, mint egy hülye.
- Bence! - szólított a hátam mögül egy általában kedves, most azonban kissé ideges női hang.
- Anya - válaszoltam, mire közelebb lépett hozzám.
- Miért nem vetted fel a telefont? - érdeklődött nyugodt hangvétellel.
Ez az, amit csodáltam benne. Mindig higgadt tudott maradni, bármilyen helyzetben. Bármikor lehetett vele normálisan tárgyalni.
- Aludtam - feleltem, de tudtam jól, hogy ezzel a flegma válasszal ki fogom húzni a gyufát.
- És szabad tudnom, hogy hol, vagy felszaladsz a szobádba, és elküldesz engem a búsba, azért mert aggódom miattad? - Néha azért az agyára megy, hogy nem vagyok egy bajkeverő típus, mint valljuk be: Adrián.
- Nem fogok elrohanni, mert tudom, hogy válaszokra számítasz. - Kihúztam egy széket magamnak, és leültem, mire ő is így tett. - A kollégiumban aludtam. - Végre a számhoz emelhettem a poharamat, és ihattam a hűsítő üdítőt.
- Oké, legalább nem valami ismeretlen helyen - nyugtatta magát. - Azért mert szeszes italt ittál, és már nem tudtál hazajönni? Vagy túl késő volt? - A kérdéseiből már kihallatszott az aggodalom.
- Jesszusom, anya. Nem megbeszéltük, hogy nem iszom? És be is tartom. Mellesleg nem is volt semmi alkoholos pia ott, szóval az előbbi variáció nehezen történhetett volna meg. - Lecsaptam a poharat, ahogy a filmekben látni, és méregetni kezdtem, mint ott szokták egy pohár whisky után. - Aztán a második eset sem történt meg, mert már tízkor aludtunk, szóval...
- Ebből következtetve nem egy haverodnál voltál, meg aztán Adrián sem tudott rólad semmit, ami furcsa, mivel mindenhova együtt mentek - vonta le anyám a következtetéseket. - Szóval annál a lánynál aludtál? És nem volt belőle gond? És ugye nem... - Az utolsó kérdést már nem tudta befejezni. Istenem, csak ne jöjjön nekem most felvilágosítani, azt nem élném túl. 
- Anya, ne komplikáld túl, kérlek. Csak barátok vagyunk. Nem, nem feküdtünk le. - Mikor kimondtam, mintha a tekintetében megkönnyebbülést láttam volna.
- De ugye tudod, ha mondjuk tanácsok kellenek vagy bármi, nyugodtan fordulhatsz hozzám vagy apádhoz, rendben? Nem probléma. - Éreztem, hogy az arcomból kifut minden vér a felajánlás miatt.
- Öhm, anya. Inkább hanyagoljuk a témát a biztonságos szexről, oké? - Kínosan felálltam, és már indultam ki, mire utánam szólt.
- De a lánnyal minden rendben? - kérdezte anyáskodóan, mire hátrafordultam és megráztam a fejem.
- Nem mondhatni - feleltem, aztán végleg kisétáltam az ajtón, egészen fel az emeletre, ahol egy újabb meglepetés várt.
Beléptem a szobámba, egyedül szerettem volna lenni egy kicsit. Gondolkodnom kellett. Mindig ha egy kis magányra vágyom, előveszem a szekrényemből a gitárom. Nem nagyon szeretném, ha az emberek tudnának arról, hogy ezt szoktam csinálni. Elég ha Adrián felvág vele. Bár szent, ami szent, jól nyomja. Sőt eszméletlenül.
Az ölembe kaptam a hangszert, majd a laptopmat magam elé húzva kikerestem a darab kottáját a neten.
Megpengettem először egy B-mollt, aztán egy D-dúrt, következőnek egy A-dúrt, majd egy E-mollt, és már ki is alakult a dal eleje. Ezeket játszottam egymás után, már csak a szöveg hiányzott hozzá. "I'm here to collect your hearts It's the only reason that I sing I don't believe a word you say but I can't stop listening This is the story of how they met"
Elénekeltem egyszer, majd még egyszer, aztán harmadszor egy kopogás törte meg a hangom.
Adrián állt a nyitott ajtóm közepén.
- Nem akarsz végre valami mást is megtanulni? Segíthetek - ajánlotta fel, miközben egyre beljebb jött. 
- Egyenlőre jó ez nekem - válaszoltam, és visszatettem a gitáromat a koporsójába. 
- Timi aggódott érted - állt meg előttem karba font kézzel. - Ez nem rád jellemző. Hol voltál? - érdeklődött, miközben én lecsuktam a laptopot, és eltakarítottam annak a jelét, hogy valaha is zenéltem itt. Pedig szerettem azt csinálni. Igaz, csak egy darabot tudok, de hátha lesz valaki, aki miatt még egyet megtanulok. Addig is, beérem ezzel az egyel. 
- Beszéltem vele. Majdnem felvilágosító órába torkollott - nevettem fel, visszaemlékezve anyám szavaira. 
Adrián is felröhögött. 
- Elhiszem. Nekem még múltkor előadta - nevetett fel megint. 
Hiába. Az én családom már az övé is, anya is ugyanúgy foglalkozik vele, mintha a biológiai gyereke lenne, így kijár neki is az ilyen gáz témákból. Azzal a különbséggel, hogy a szüleimet a keresztnevükön szólítja. 
- Amúgy mi történt közted és Barbi között a bálon? Bejön neked? - kérdeztem visszagondolva a bálra, amikor a lány konkrétan menekült Adrián elől. 
- Semmi extra - rendezte le volna ennyivel, de nem hagytam.
- Valamiért futott előled, nem, haver? - nógattam. Meg kell tudnom, hogy ellene játszom-e. 
- Igen, basszus, és ez nagyon szar. Beszélgettünk, megnyílt nekem, mesélt a szakításáról, mert láttam, milyen ramatyul van. Még sírt is! Nem sokkal később bejöttünk, mert Barbi fázott, aztán meg mindent elbasztam. - Kicsit ingerült lett a témától. 
- De nem vissza akarod kapni Vivit? - kérdeztem vissza tőle. Mondd, hogy de, kérlek. Haver, nem akarok ellened játszani. 
- Ó, a francba, dehogynem. Azért mentem el arra a bowlingozásra velük. Hogy szemmel tudjam tartani azzal a bájgúnárral. - A lelkem megnyugodott, mikor ezt kimondta. - De Barbi is nagyon kedves. Vicces. Ráadásul gyönyörű. - Ezzel egyet tudok érteni. - Basszus, Bence. Gőzöm sincs, mit akarok. És biztos vagyok benne, hogy Vivinek már nem kellek. Nézz rá! Boldog a szépfiúval. 
Az elég nagy baj, haver. Elég nagy. 
- Baszki, nem akarok vészmadár lenni, de ha több vasat tartasz a tűzben, akkor meg fogod magad égetni. Főleg, hogy még Lanát bele se számoltuk... - figyelmeztettem. 
Ja, kettőnk közül mindig rá szálltak rá a csajok. Egész általánosban rajta legyeskedtek. Ő meg néha, hogy is mondjam... Taplón utasította el őket. 
- Lana más. Iránta aztán fullosan nem érzek semmit. Csak nem akarom megbántani - vonta meg a vállát, majd lazán pörgött egyet. 
Ő tudja.
- És igaz, hogy csókolóztatok a partyn? - kérdezősködtem tovább. 
Az a részem, amelyik az ő javát akarta, azt kívánta, hogy nemmel válaszoljon, de az önző részem mégis az igent várta. Viviről egy ideig le kell mondjon, de akkor arra fordítsa az idejét, hogy visszaszerezze, ne arra, hogy Lanával flörtölgessen! És Barbi is itt van. Most már szingli, és ahelyett, hogy én vigasztaltam volna meg, hagytam, hogy a barátom hátrányba vigyen, és ő tegye meg helyettem. 
Nem mintha ez egy verseny lenne... De ez mégis csak egy verseny. 
- Ja. De nem volt nagy cucc, inkább venném annak, hogy táncolás közben letámadott, minthogy akartam is volna, de ja - válaszolta, mintha smárolni egy lánnyal, akit nem szeretsz a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Ő már csak ilyen. Az ellentétek vonzzák egymást ezek szerint, különben nem lehetne ilyen erős a barátságunk.
- Értem. Még mindig csak annyit tudok mondani, hogy meg fogod égetni magad - emeltem fel a kezem, hogy én megmondtam.
- Te vagy a lelkiismeretem, haver. - Megcsináltuk a kézfogásunkat, amit még kicsinek találtunk ki, hisz' az milyen menő már, hogy saját kézfogásunk van, nem? Azóta meg megtartottuk. - Na és most te jössz. Mit csináltál tegnap este? - érdeklődött.
Úgy döntöttem nem fogok neki köntörfalazni.
- Barbinál aludtam - válaszoltam, mire megdöbbenés látszott a szemében.
- Komolyan? Na, most már egyre kíváncsibb leszek - nevetett fel, mire folytattam.
- Semmi nem történt igazából. Csak aludtunk - feleltem, és ez történt igazából is. Kábé semmi.
- Ahha, jó. Legalább előtted öltözött át? - kérdezte röhögve Adrián, mire én is felnevettem.
- Segg vagy. Nem, de nem is akartam - válaszoltam, mire kétkedően nézett rám.
- Komolyan nem? - Csibész mosoly jelent meg az arcán.
- Oké, tényleg szerettem volna látni úgy, de hanyagoljuk a témát - kértem, mire barátom még jobban nevetett.
- Na, de most megyek, jó volt dumcsizni - röhögött. - Gyakorolnom kell. - Gitározik ő is, de sokkal jobban, mint én. Még mennyivel jobban! Apától születésnapjára egy elektromos gitárt kapott erősítővel, azóta le se teszi kábé. Mondom, már teljesen a család tagja. - Milyen komoly köztetek a kapcsolat?
- Barátok vagyunk - válaszoltam, mire lesütötte a szemét.
- Egy jó tanács. Ne legyél a barátzónában, ha többet akarsz, mégpedig rólad lerí, hogy többet akarsz. - Fasza, hogy ilyen feltűnően csinálom. Ennél nagyobb balfasz nem is lehetnék.
- Ennyire látszik? - kérdeztem vissza. Adrián arcára egy mosoly csúszott.
- Eléggé, legalábbis nekem, mert ismerlek - felelte őszintén. - Szerelmes vagy belé?
Kicsit vártam a válasszal. Átpörgettem fejben az összes történést, ami eddig közöttünk volt. Azt kimondtam.
- Azt hiszem. 

32 megjegyzés:

  1. Csak fekszem itt az ágyban és olvasgatok, mikor meglátom mennyi az idő...Rögtön jött is fel a blogra es elolvastam ezt a nagyon király részt 😊 Lehet szemétség...de mikorra várhatjuk a kövit?:D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszi szépen <3 Hát... Remélem, hogy a következő is egy különkiadás lesz, de ha nem, akkor se csüggedjünk, mert jön a 26. fejezet! :)

      Törlés
  2. Juj, juj, ááá, hű, woow, izéé és ilyenek. :D Szerintem ezekkel elmondtam mindent, azt hiszem. :DD Amúgy, boldog szülinapot! :33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem sokat értettem belőle, de úgy vettem ki a szavaidból, hogy ez mind pozitív xdd <3 És köszi <33

      Törlés
    2. Persze, minden jó, minden pozitív, minden pörfekt. Csak... VÁRJUK A KÖVETKEZŐ RÉSZT EBBEN A CSODÁLATOS BLOGBAN! :)))))))

      Törlés
    3. <3 Nemsokára jönni fog :') <

      Törlés
  3. Sokat gondolkoztam hogy mit írjak ide. Kezdjem azzal hogy BOLDOG SZÜLINAPOT!!!! kívánok?! Vagy kezdjem valami olyasmivel, amiben azt boncolgatom, hogy mennyire szeretem a stílusodat és hogy mennyire imádom a történet minden egyes részét. Eh szóval igen.. Kívánom, hogy minden úgy alakuljon ezen a napon, ahogy te szeretnéd és legyen boldog születésnapod!
    És remélem tudod, hogy imádom a történetet, meg téged is te nőőő. ^^
    És bármennyire is a #teamAdrián csapatot erősítem, imádom mikor Bence szemszögéből olvashatok*-*
    Igazából minden szemszögre kíváncsi lennék egyszer.. ^^

    VálaszTörlés
  4. Szia,
    Boldog Szülinapot! :) :)
    Naaagyon jó lett ez a rész, még mindig #teamBence. <3<3
    Minél hamarabb hozd a kövi részt. <3 :)

    VálaszTörlés
  5. Boldog szülinapot, és köszönjük a csodálatos részt! <3
    All te love, Gigi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi ❤ Igazán nincs mit, hiszen megérdemeltek egy plusz reszt, mert mindig mellettem álltok és biztattok ❤

      Törlés
  6. Nagyon jo lett :-) Boldog szülinapot!!

    VálaszTörlés
  7. Boldog szülinapot!
    Ebben a különkiadásban volt eddig a legtöbb meglepetés. Hogy Adrián nem tud a lányok közt dönteni? Bence pedig továbbra is aranyos :).
    Már csak 2 feliratkozó és 200-an leszünk! Biztos, hogy leszünk még többen, mert nagyon jól írsz!
    Legyen különkiadás vagy egy egyszerű rész, de már várom <3!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3
      (btw... Linkeld be kérlek a facebookod, úgy elbeszélgetnék veled privátban :D Már ezt a kérdést feltettem a facebook csoportban, hátha ott vagy, de nem jött válasz :D <3 )

      Törlés
    2. Nem vagyok a csoport tagja, mivel nem szoktam facebookozni.
      Írtam neked :).

      Törlés
    3. Jah, hát akkor ott kereshettelek volna egy ideig :D

      Törlés
    4. Hát igen :).
      Várjunk csak egy percet: My Song Know What You Did In The Dark? Még jobban szeretem Bencét!

      Törlés
  8. Szia. Kezdenem azzal hogy boldog szuletesnapot! A het kozepen talaltam ra a blogodra, es egyszeruen nem tudtam letenni a telefonom, meg a vegere nem ertem mind a 25 fejezetnek (ami reggel 6ra sikerult, es fel 8ra mentem dolgozni, tehat alvas nem volt). Nagyon nagyon jol irsz, es remelem mihamarabb olvashatok a folytatast!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaid <3 :* Ígérem, mihamarabb lesz folytatás :)

      Törlés
  9. Drága Barby!

    Először is, nagyon boldog szülinapoot!:) Másodszor is gratulálni szeretnék a 200+ feliratkozónak, hiszen ez azért elég szép szám, és gondolj bele, hogy ez csak a TE érdemed ( na meg a tehetségedé )!
    Az olvasóidnak a blogod olyan mint egy drog ( jó értelembe ). Függőek lettünk- beszélek az olvasók nevébe is, remélem nem gond -, és ha nincs bejegyzés egész egyszerűen kiakadunk! És, ezt elérni nagyon ( ismétlem ) nagyon nehéz!:)
    Csak gratulálni tudok, és további sok sikert! :) <3

    VálaszTörlés
  10. Hát...először is. Boldog Születésnapot!:) A különkiadás nagyon tetszett, hihetetlenül jó, hogy megtudtuk Bence szemszögéből is a történteket. Azért érdekelne az is, hogy mit gondol ő a Barbival való csókról. Remélem abból is lesz egy különkiadás. És... kezdem megkedvelni. Ami rossz! NAGYON!:D De még mindig... #TeamAdrián♥ Várom a kövit!:) Siess^^ Puszi: xX, Dodi~

    VálaszTörlés
  11. Hát először is azzal kezdeném hogy így utólag is Boldog Szülinapot! Másodjára pedig hogy: imádtam ezt a részt. Nem mintha ez eddigi részeket nem imádtam volna de na....a lényeg hogy nagyon jó lett. Jó volt Bence szemszögéből is olvasni. Egyszer lehetne Adrián szemszög is. #teamAdrián híve vagyok szóval....nagyon siess a kövivel!! Puszi xX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Mindkettőt <3 Már volt :D Az első az volt, nem elfelejteni :D

      Törlés
  12. Nem rég találtam a blogra, ami azt jelenti tegnap. Imadom! Nem szeretem a sulis blogokat mind sablon, de ez egyszerűen wow. Én nem is tudom mit mondjak. Teljesen lesokkolt a jó értelembe. Imadom mondtam már? Várom az új részt. Még a buszon is olvastam és végig mosolyogtam kicsit néztek hülyének. Na jó remélem érthető az áradozásom. Ja még valami utólag is boldog szülinapot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még valami :D én imádom Bencét, de valamiért jobban kedvelem a rossz fiúkat szóval én Adrián párti vagyok ;)

      Törlés
    2. Köszi <3 Örülök, hogy tetszik <3

      Törlés
    3. Ha Bence részt írok, jönnek az Adrián fanok, ha Adriánt akkor a #teamBence :D

      Törlés