2015. október 31., szombat

250 feliratkozós különkiadás

El sem hiszem! Elértük a 250 (!) feliratkozót. Igaz, minden ilyen különkiadásnál rácsodálkozok erre, és eszméletlen hálás vagyok nektek ezért. De tudjátok, miért varázsol el engem ennyire? Nem szoktam meg, hogy valamit jól csinálok. Mindig, mindent elrontok. Nem szoktam meg, hogy valami, amit csinálok, az tetszik másoknak. 
Köszönöm, hogy ezt is megmutatjátok nekem. Hogy van, amit jól csinálok. <3

All the love xx
Barby

Ez segített, hogy Lana bőrébe bújjak: (x)


Lana szemszöge



"Amikor a szíved ad, nemcsak a másik, de te is több leszel: ha közel engedsz magadhoz valakit, tekintetetekben fellobban az öröm fénye... s talán örökre ott ragyog."  ~ A. J. Christian

Azt hittem, az új iskolai év kezdetével minden más lesz. A barátok, a körülmények, az érzések, meg a szüleim faszságai. Tévedtem.
Szinte biztosra vettem, hogy a két legjobb barátnőm szintén ugyanoda jelentkezett, ahova én. És láss csodát, így is lett. Mikor kibontottam a levelet, amit az iskola küldött, és megcsörrent a telefon, éreztem a folytatást. Újra össze leszek zárva kettejükkel. Dorcival és Fannival. Ha az emberek látnak minket, mindenki azt hiszi, mennyire hasonlítunk, persze nem külsőleg, hanem úgy alapjáraton, viselkedésben. Pedig tudom, legalábbis reménykedem benne, hogy ez nem így van.
Mindig is akartam egy kishúgot. Akivel játszhatok, ha a szüleim épp nincsenek itthon, ami mit ne mondjak, elég gyakran előfordult. Akinek befonhattam volna a haját, mert kiskoromban váltig állítottam, hogy fodrász lesz belőlem, de hugica híján sokáig a legjobb barátaim a babáim voltak. Úgy vágytam valakire, aki mindig, minden pillanatomban velem van, akinek elmondhatom, mi nyomja a szívem, de nem jött. Se fiú, se lány. Az óvodában sorban néztem, melyik gyerek, hogy játszik a barátjával, meg átmegy a kisebb csoportokhoz az udvaron, csak azért, hogy találkozhasson a testvérével. Én is szerettem volna ilyet tenni.
De nem. A szüleim karrierjéhez még az egy gyerek is necces, nem hogy kettő. Milyen lenne már, ha anyám, a maximalista divatguru, újra óriási pocakot növesztene, és szülési szabadságra menne? Talán az jelentené a világ végét.
Mikor alig voltam négy éves, találtam egy sorstársat, Dorcit. A szülei nála se akartak bevállalni még egy gyereket, de arról sose kérdeztem a lányt, örül-e ennek. Szerette a figyelmet, amit neki szenteltek. Tisztán emlékszem, milyen volt már kicsinek is. Úgy csinált, mintha a világ körülötte forogna.
Később ugyanabba az iskolába mentünk, elválaszthatatlanok lettünk, mellette más ember lettem. Megváltoztam. De nem érdekelt, elvégre volt valakim, aki mellettem állt.
Általánosban csatlakozott hozzánk Fanni. Nem csoda, hogy hárman ilyen jóban lettünk, mivel mindhármunk szülei a legjobbat akarták a gyereküknek. Egy drága magánsulit.
Összekovácsolódtunk. Együtt vásároltunk, fiúztunk, sokszor pizsiparty-t is szerveztünk.
Jól éreztem magam, ahhoz kétség sem fér, de nem éreztem úgy magam, mint egy családban.
Az általános iskolai éveimben is megfordultam egy-egy akkor osztálytárs, párszor egy felsőbb éves mellett, de nem akartam komolyabb kapcsolatot. Vagyis ez így nem pontos. Akartam, de nem találtam a megfelelő srácot. Még a nagyok között is az összes fiú seggfej, gyerekes vagy ennek a kombója volt.
Nem vallottam be senkinek, de rühelltem azt a sulit. De még mennyire! Nívós, magániskolának volt beállítva, pedig egy csődtömeggel volt egyenlő.
De a Zrínyi más. Reménykedtem, hogyha ide felvesznek, akkor tényleg minden más lesz, mint az eddigiekben. És a humán szakra! Nem akarok bölcsész vagy hülye tudós lenni, de nem éreztem úgy, hogy a matekkal, a fizikával és a kémiával tudnék kezdeni valamit az életben.
De ez így jó.
Azt hiszem...

***

Eljött a nap. A bál napja. Amit már annyira vártam. Meg szerintem az összes lány, hiszen felvehetünk egy igazi báli ruhát! Egy bogyros, fodros báli ruhát!
És nem utolsó sorban, azzal a sráccal megyek, akivel eddig minden álmom volt.
Nem terveztem, hogy szerelmi szálak fognak kötni valakihez, akit alig egy hónapja ismerek, de valami olyasmi mégis megtörtént. Nem nagyon éreztem ezt az érzést még idáig. Nem volt alkalmam szeretni. 
Valami... valami megfogott ebben a fiúban. Talán a rosszfiús kisugárzása, a lazasága, amit én sosem engedhettem meg magamnak. A szüleim megkövetelték, hogy jó tanuló legyek, bármi is történjen, de még nem döntöttem el, mi is szeretnék lenni felnőttként.
Ne akkor kezdj siránkozni és pontokat szerezni az egyetemhez, mikor kiválasztottad. Gondolkodj előre, tanulj!
Anyám szavai jártak az eszemben.. Valójában igaza van, de mit mondja meg, mikor neki se kellett különösebben semmi diploma! Hozzáment egy tehetős pasihoz, és ezzel mindent elintézett. Ki tudja, volt-e ott szerelem vagy sem... De eldöntöttem, én nem fogom az ő útját járni, bárhogy is akarja. Nem fogok ezalapján fiút találni.
Lehet, hogy ezért akadt fent a szemem Adriánon.
Nincs kizárva. Néhány pszichológiai könyv is ezt firtatja, és talán igazuk van. Lehet, hogy ez a kamaszkor része? Mit tudom én!
Anya segített kiválasztani a megfelelő öltözetet a ma estére, hiszen ma mindennek tökéletesen kell alakulnia. És ha minden jól megy, akkor lekapom a srácot. Vagy ő engem. Ahogy esik.
- Csinos vagy - jegyzi meg anya, miközben a nagytükör előtt méregeti a hasonmásom benne. - Ki lesz a partnered, kincsem? - érdeklődte, bár az igazat megvallva, nem mertem idehívni Adriánt, mert anyám szívrohamot kapna a srác láttán. Ő egy kinyalt ficsúrt szeretne mellém, én viszont élni akarok.
- Nem nagy szám a srác, csak egy rajongóm az osztályból - legyintettem, és úgy tettem, mintha mindez igaz lenne.
- Biztos egy igazi úriember - lelkendezett. - Majd mutasd be nekünk! - Tenyerét összecsapkodta, és sipítozva tipegett ki a szobából.
Adrián a szokásos stílusában hívott el, őszintén szólva, reméltem valami nagyobb feneket az egésznek, de ő csak egy "Szia. Van párod? Már van." dologgal elintézte. Oké, nem teljesen így történt, de a párbeszédünk nem volt több öt mondatnál, és nem fejenként. 
- Az - válaszoltam halkan leginkább magamnak, mintsem anyám hűlt helyének.
A fiúval úgy beszéltük meg, hogy a suliban találkozunk, vagyis a suli előtt.
15:21
Még négy perc és indulunk. Anya megígérte, hogy elvisz, bár nagyon remélem, hogy nem Adrián előtt tesz le, és nem fog vele egy kis beszélgetésbe bonyolódni.
- Mehetünk? - kérdezte anya a lépcső aljáról, mire én, mint egy hercegnő, fogtam a báli ruha szélét, és enyhén felemeltme. Így mentem lefelé a lépcsőn, amit akár egy filmjelenet is megirigyelhetett volna.
- Persze - örvendeztem, mert már alig van pár perc, és találkozom azzal a sráccal. A sráccal, akit kedvelek.
De nem, mintha nem vettem volna észre, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Az a hülye szőkeség is szemet vetett Adriánra. Tisztában vagyok vele, hogy úgyis engem fog választani, de nem akarom megbántani a kiscsajt. Oké, de nem lenne ellenemre se.
A kocsiba beülve is figyeltem a ruhámra, nehogy becsípődjön az ajtóba vagy elszakadjon, mert akkor tuti, hogy óriási hisztiben törtnék ki. Ó, de még mekkorában!
Anya már nem kérdezett semmit a partneremről, csak a jegyeimről érdeklődött, mint majdnem mindig. Persze, nekem nem ez a kedvenc témám, sőt... Néha már irritál is, így hálát adok, amiért alig tíz perc kocsival a suliba vezető út.
- Bekísérjelek? - Adott egy puszit az arcomra búcsúzásként. Bár tudtam, nem értem tenné, ha igent mondanék a kérdésre, hanem meg akarja figyelni a srácot.
- Nem kell, elleszek - nyugtattam meg, majd szintén óvatosan kiszálltam az anyósülésről.
- Érezd jól magad! - biztatott, majd szélsebesen elhajtott a drága BMW-vel.
Szerencsémre Adrián pont úgy intézkedett, hogy anyám pont nem látta, de nekem sem kellett rá várnom.
- Szia - köszönt. - Bemegyünk? A fiúk mondták, hogy ők még összegyűltek az osztályteremben, és ott van valami népgyűlés. Mehetnénk először oda - ajánlotta fel, amire persze igent mondtam. Mire nem mondanék igent ennek a srácnak? Adrián a tőle messzebb lévő vállamra tette a kezét, így húzott közelebb magához, egészen addig, míg az ajkai alig egy centire voltak a fülemtől. - Csini vagy - suttogta bele, amitől egyből meggyvörös lettem.
- Köszi - böktem ki egy idő után.
Így mentünk a terembe.
Nem akartam erre gondolni... De mégis eszembe jutott. Én nyertem. Én jöttem Adriánnal. De akkor a liba Demeter hol van?
Mindegy is.
Adrián keze végül lecsúszott a karomon egészen az ujjbegyeimig, ahol a kezét rákulcsolta az enyémre.
A szívem gyorsabban kezdett dobogni, ahogy hozzám ért, de nem értettem, miért, egyszerűen megtörtént, és nem tudtam ellene mit tenni.
- Sziasztok! - köszöntünk hihetetlenül egyszerre a fiúval, ahogy beléptünk a terembe. Már egy páran voltak bent, ahogy Adrián is mondta.
Dorci Zsoltival érkezett, mivel a srác felkérte őt, ráadásul elég aranyos módon, amiért irigyeltem is a lányt. Fanni pedig Milánnal jött, igaz eléggé úgy néztek ki, mint két ismeretlen egymás mellett, nem nagyon beszélgettek, csak ültek.
- Sziasztok! - figyelt fel ránk az itt lévő darabja az osztályunknak.
Egy kört alkottunk, hogy mindenki bele tudjon szólni az egész diszkurzusba.
Aztán megláttam Demetert és a partnerjét, aki nem volt más, mint Bence. Ha azok ketten összejönnek, és én is Adriánnal, akkor kénytelen leszek elviselni azt a ronda képét mindenhol, mivel a két fiú legjobb haverok. Nemár!
Hirtelen cselekedtem, amíg a lány észre nem vett. Felálltam a székemről, és a mellettem lévő Adrián ölébe huppantam le, aki az elején meglepődött, de látszólag nem zavarta a dolog.
Ismét az ajtóra pillantottam, és észrevettem Demeter kisasszony féltékeny tekintetét.
Már megérte eljönni. 
Adrián kezét a combomon lévő anyagra húztam, hogy Barbi tekintetét még jobban a lángoló féltékenység felé vigyem. És sikerült.
A lány megfogta a partnere kezét, és elindult a tornaterem felé.
Én nyertem. Ismét. 
- Menjünk át a tornaterembe, hamarosan kezdődik a bál - kérleltem Adriánt, aki kedvesen csak bólintott egyet, és összekulcsolt kézzel elindultunk a helyszín felé.
A többiek is úgy döntöttek, hogy jönnek velünk, amiért kicsit haragudtam lányokra, hiszen megmondtam nekik, hogy ne kövessenek, mert Adriánnal akarok tölteni lehetőleg minél több időt, méghozzá kettesben.
Ahogy beértünk az eddig tesiteremnek kinéző helységbe, ami most egy teljes átváltozáson ment keresztül. Az egész térben lufik tömkelege, fények sokasága uralkodott, és mit ne mondjak, lenyűgöző volt. Maradhatna így egész évben. De nem, mert akkor kint kéne tesiznünk a hidegben is, az meg szar.
Nyitószámként a tizedikesek egy keringőt adtak elő, ami itt szokás. Jövőre mi fogunk ugyanígy itt táncolni, míg a gólyák minket figyelnek. 
Amíg ők táncoltak, én belegondoltam, milyen lesz jövőre... Ki lesz a partnerem? Milyen ruha lesz rajtam? Milyen arckifejezéssel állok ide?
Mindez a szemem elé lépett, és megvoltak a válaszaim.
A mellettem álló fekete hajú srác rámnézett, ahogy egy felsőbbéves bejelentette a szabad táncot.
- Lenne kedved... Izé... Táncolni velem? - kérdezte kissé szaggatottan, de ez talán egy jó előjel arra, hogy zavarban van mellettem.
- Persze - feleltem, mire Adrián a kezemnél fogva a táncparkettre húzott, ami már tele volt forogni vágyó párokkal.
Szerencsémre a DJ egy lassú számot tett be, amiért örökké hálás leszek. Ki tudja, mennyi esélyem lesz még ma vele táncolni?
Adrián a derekamra helyezte a kezét, én pedig kicsit ódzkodva az egésztől a nyakára kulcsoltam az enyémeket. Így ringtunk jobbra balra, miközben a fiú azzal a sötét barna szempárjával az enyémeket figyelte.
Ha keresnék se találnék jobb alkalmat a csókra.
Éreztem, hogy ő is ezt akarja. Engem akar.
Ajkaink egyre csak közelítettek egymás felé. Szinte izzott köztünk a levegő. A szívem közben egyre gyorsabban és gyorsabban vert.
Aztán vége lett a zenének, és mi mintha semmi sem történt volna, eltávolodtunk egymástól.
- Kimegyünk? - kérdezte a fiú, mire csak bólintottam egyet, és elkezdtünk kifele haladni a nagy tömegből.
Kerestünk egy helyet, ahol egyedül lehetünk.
Adrián fogta a kezem, és végigvezetett az udvaron. Kilépve az ajtón egy enyhe, csípős fuvallat ért, amin megborzongtam, de szerencsére nincs távol a két épület egymástól.
- Hova megyünk? - érdeklődtem. Igaz, a szüzességemnek annyi, hála egy seggarcnak, de akkor sem vagyok híve az első randis szexnek.
- Meglátod - válaszolta titokzatosan, és egy csábos mosolyt villantott rám.
Kinyitotta nekem az iskola épület ajtaját, de még mindig nem álltunk meg, egyenesen a saját osztálytermünkhöz mentünk.
Nem is kell mondanom, hogy egyedül voltunk, mindenki a bulin volt a tornateremben.
Felültünk egymás mellé egy pad tetejére, hiszen nincs tanítás, minek üljünk székeken?
- Jól vagy? - Tette a kezét az enyémre.
Megtettem, amit öt perce akartunk.
Arcát körülvette az én két kezem, és ajkainkat egymásnak érintettem.
Teljesen jól vagyok.
Hirtelen tíz ujjat éreztem a derekamon, amik még közelebb húztak hozzá.
Óvatosan beletúrtam fekete loboncába, amitől egy kicsit belemosolygott a csókba.
Tökéletes.
Hirtelen eltávolodtunk egymástól, és a szemembe nézett, de nem mondott semmit. Éreztem, mintha valamit mégis ki akart volna adni magából, mégsem tette, inkább ismét egymásra találtak az ajkaink, és folytattuk a csókot ott, ahol abbahagytuk.
- Menjünk vissza - mondta végül. Nem nagyon akartam itt hagyni ezt a csendes helyet, ha lehetett volna, inkább a még egy órán át smároljunk lehetőséget választom, de lehet, hogy most nyilvánosan is meg akar csókolni? Hivatalosan is járnánk? Nem hagyhatom ezt ki.
- Menjünk - válaszoltam, és ujjainkat ismét összekulcsolta, így mentünk vissza a tornaterembe, ahol éppen az egyik 5 Seconds of Summer szám ment, amit imádok. Ráadásul a Castaway. - Nagyon haragudnál, ha most a lányokkal erre a számra táncolnánk? Imádom ezt a bandát - kértem, mire csak egy "Dehogy, semmi baj. Menj csak!" - ot válaszolt, én pedig megkerestem Fanniékat, és elindultunk ugrálni a tánctérre.
"How'd we drift so far away from where we left off yesterday? I'm lonely like a castaway. Heartbreak that I can't escape, a sinking ship. I'll never save. I'm lonely like a castaway." 
A lányokkal végigugráltuk ezt a számot, és annyi emlék tört belőlem fel ezalatt. De az 5SOS után egy lassú szám jött, reméltem, erre már Adriánnal táncolhatok.
Dorcival és Fannival visszamentünk oda, ahol a többi osztálytársunk is letelepedett.
- Nem tudjátok, hol van Adrián? - kérdeztem Zsoltitól és Milántól, akik a fiúval szoktak lógni.
Nem válaszoltak, csak egy pontra mutattak a tömegben.
A fiú a lány csípőjét fogta, miközben az utóbbi a szemébe nézett, és a karjait a srác nyakába tette, pont úgy, ahogy én tettem a legutóbb. Beszéltek egymáshoz. Sötét volt, de tisztán ki lehetett venni az eseményeket. Adrián mosolygott. És nem rám. Hanem Barbira.

19 megjegyzés:

  1. Először még arra gondoltam, hogy Lana lehet, hogy nem is olyan vészes eset, mint hittem. Aztán lehülyézte Barbit. De tetszik, hogy nem akar az anyja "nyomdokaiba lépni".
    Amikor megtippeltetted, hogy kinek a szemszögéből lesz a különkiadás, pont rá nem gondoltam.
    Gratulálok a 250 feliratkozóhoz, de szerintem már agyalhatsz is a 300-as különkiadáson, annyira tehetséges vagy :)!
    Várom a többi részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3 Hát... Kíváncsi leszek, Lana megváltozik-e majd a végére... Egyenlőre eléggé unszimpi :D

      Törlés
  2. Te. Jó. Isten.
    Miért teszed ezt velem? Fantasztikus lett. :)

    VálaszTörlés
  3. Barbi drágaságom, miért van olyan érzésem, mintha a tegnapi kis Skype- os beszélgetés miatt lenne a Castaway? :DDDD Egyébként tényleg baromi jó szám <3 Még mindig az megy nálam állandóan xD
    Mellesleg a rész eszméletlen lett és aww aww aww *w* Már csak azt kell megtudnom, hogy ki Lana kedvence, de szerintem tudod, mit tennék, ha véletlenül Luke- ot írnál.............................

    Mihamarabb a következőt! ^^

    Hatalmas ölelés,
    Brynn :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csak amiatt... Hanem mert na :D Egyszerűen ahww és kész :D Nálam is az megy, pacsiiii.
      Öhm neeeeem, szerintem Ash a kedvence :D

      Örülök, hogy tetszett <3
      Tudod, hogy sokat jelent a véleményed <3

      Törlés
  4. Jó lenne ha Barbi összejönne Bencével de az nem ha Adrián is Lanával. De az se lenne jó ha Adrián Barbival lenne mert akkor Bence szomorú lenne és akkor én is :(
    De amúgy nagyon nagyon jó lett! :)))
    És én is imádom azt a bandát :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd meglátjuk, mi jön ki a végére...
      Örülök, hogy tetszett, én is szeretem az 5sos-t hiszen egyszerűen ahww <3

      Törlés
  5. én Bence fan vagyok, úgyhogy szerintem összejöhetne Adrian és Lana, de csak ha Adrián elfelejtené Vivit :D
    jó lett a rést

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok az 250 feliratkozóhoz.
    Nagyon tetszett lana szemszöge teljesen át tudtam érezni a helyzetét ( na nem azér mert én is ilyen helyzetben vagyok)
    Szerintem nem is olyan rossz csaj csak ugy alakitottad az életét ahogy.
    Már várom a kovetkező részt .
    PUSZI

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, hogy gondoltál rám <3

    VálaszTörlés
  8. Wiii nagyon jó lett!!!! *-* várok a kövit!!! :) :*

    VálaszTörlés
  9. Szia:)
    Nagyon király lett ez a rész egyszerűen imádom *-*
    Mikor várhatóo a kövi?

    VálaszTörlés
  10. Szia:)
    Nagyon király lett ez a rész egyszerűen imádom *-*
    Mikor várhatóo a kövi?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett ❤ Hát pénteken vagy szombaton :)

      Törlés