12. fejezet - Csak egy fél szív vagyok nélküled...

A pizza állati volt! Ádámnak jól mondta, messze az volt a legfinomabb, amit valaha ettem! Később aztán betoppant a többi lány, vagyis Lanáék triója, így nem csak két társaságra bomlottunk, hanem a három lány kipécézett magának egy-egy srácot, és "beszélgettek". Oké, ez flörtölést akart jelenteni. Melyik hormonilag túlfűtött kan ne tudna ellenállni három gyönyörű lánynak? Hisz valljuk be, azok. Fanni eléggé ráhajtott Zsoltira és Milánra. Ja, nem kispályás, egyszerre két pasi... Dorci Bencét szemelte ki magának, és igen, kilencedikesen domborított puss-up melltartóban jár. Bár, nekem mindegy, azt csinál, amit akar, és azt hord, amit akar, nem szólok bele... És Lana... Na igen, neki maradt Adrián. Vagy inkább lestoppolta, a másik kettőnek meg maradt, aki maradt. Elmélyülten "beszélgettek", mint láttam, a lány mindenen röhögött, ami nekem egyenesen visszataszító. 

Féltékeny voltam? Abszolút nem. 

Rosszul esett, hogy ilyen könnyen lecseréltek hat push-uppos cicire? Igen. 

De szerintem az is csak az önbecsülésem miatt. Nem vagyok egy teljes csontkollekció, de felesleg sincs rajtam. Igen, ilyenkor erre emlékeztetem magam. Sőt, még a szőke hajamat is nagyon szeretem! Szóval van önbizalmam, de az ilyen szituációkban jó mélyre tud süllyedni. 

Aztán Vivit se akartam megzavarni, mert Ádámmal dumált, így odaültem Dani mellé, és beszélgettünk. Igaz, csak a PC játékokról és mindenféle kütyükről, amiket, Ricsinek hála, mind ismertem, szóval volt beszédtéma. Néha Marci vagy Bálint is beleszólt, mivel ők is mellettünk ültek. Úgy látszik a fiúk között van egy olyan törvény, hogy "Hagyjuk a havert, ha éppen csajozik." De zömében Dani hadart, én és a két fiú is egyszer-egyszer beleszólt.
Jó volt, tényleg, csak ne lett volna a lelkem mélyén az a "leváltás miatt" érzett dolog...
Mikor hazaértünk, faggattam egy kicsit Vivit, hogy történt Ádámmal. Aztán kiadott magából mindent. Szerintem, ha nem kérdezem, akkor is felhozta volna a témát. Ömlöttem belőle a szavak, mint a víz a Niagarából. Párszor közbevágtam egy "jajj de cuki"-t vagy "ez nagyon aranyos"-at, mert tényleg az volt. Végig beszélgettek, ez azért jelent valamit, vagy legalábbis valaminek a kezdete, nem?
Mivel nem volt rendes tanítás, a tanulószoba nem üzemelt, így a délután hátralévő részében azt csinálhattunk, amit akartunk. Andrissal megbeszéltük, hogy megcsörgetem, amikor tudom, és akkor dumálunk egy kicsit Viberen. Ezt akkor tettem meg, amikor Vivi fürdött. Igen, ő az a tipikus, aki képes több órát is a kádban tölteni, bár itt csak zuhanyzó van, de akkor is. 
Pár kis csörgés után letettem, és vártam, hogy megjelenjen a mobilomon a hívás ikon.
És megjelent.
- Szia Kicsim! - üdvözölt a drága, ellenállhatatlan hangjával. Legalábbis nekem az.
- Szia... Te mi legyél? Mondj valami cuki becenevet! - töprengtem, mire a vonal másik oldalán csak röhögést hallottam.
- Lehetek mondjuk... Édes? - ajánlotta fel.
- Nem. Azt mindenki használja. - vágtam rá diplomatikusan, mire megint kuncogni kezdett. -

Hmmm... Cukorfalat. Igen, ez lesz az. Na, hogy vagy Cukorfalat? - Nem hallottam semmi mást a telefon másik végéről csak nevetést.
- Oké, akkor leszek Cukorfalat. Amúgy jól vagyok. És te? Hogy sikerült ez első sulinap? - Szerettem volna, ha többet mesél magról, nem harapófogóval kellene kihúzni belőle. Annyira irritál ez. De attól még szeretem, ehhez semmi kétség se fér.
- Az ofő irtó kedves, kiderült, hogy ő tartja nekünk a németet. Aztán elmentünk az új osztálytársaimmal pizzázni, ami nagyon fincsi volt. Komolyan! Nem ettél még sehol olyan jó pizzát! Még a PizzaLand-ben sem, ami nagy szó. - Abban a pizzériában voltunk először randizni, mivel Andris kedvenc étele a pizza, és hát tőlem se áll messze. - Ha egyszer feljössz, akkor kajálhatnánk ott...
Ahha, ez egy enyhe célzás lett volna, hogy már szeretném látni, szóval utazzon fel.
Nem vette a lapot. Hivatkozott valamire, és letette a telefont. Mondtam neki, hogy nem baj, nekem is ki kell még pakolnom, ami persze kamu volt.
Egy könnycsepp haladt végig szépen lassan az arcomon. Először gondoltam bele, mióta megkaptam a levelet, hogy felvettek. Elég erős a kapcsolatunk ahhoz, hogy hétköznap csak telefonon beszéljünk egy héten alig párszor, és havonta csak egyszer látogathatok haza? Őszintén? Nem tudtam rá a választ.
- Megjöttem, mehe... - Csapódott ki az ajtó, és Vivi lépett be rajta, kezében a szennyes ruháival, rajta pedig egy rózsaszín köntössel. - Mi a baj? - Be se fejezte az előző mondatát, amikor meglátta a könnyektől csillogó szemem. Gyors léptekkel szelte át a szobát, és amint az ágyamhoz ért, erősen magához szorított. - Beszéltél Andrissal, nem?
Erre csak bólogattam. Egyetlen hang sem tudott kijönni a torkomon.
- Nem tudom, hogy működni fog-e. - szipogtam, mire barátnőm egy zsepit adott a kezembe. - Ez az egész kapcsolat. Túl nagy a távolság...
- A távolság nem ok a szakításra, ne legyél már ennyire csacsi. Szereted, nem? - Csak bólogattam. - És ő is ugyanígy szeret, igaz? - Egy aprót biccentettem. - Szerintem is. Nem lesz semmi baj. Ne aggódj emiatt.
A kezemre helyezte az övét, és kis köröket írt le a hüvelykujjával.
Megnyugodtam. Hittem neki.
Mintha mi sem történt volna, egy őszinte mosoly ült ki az arcomra.
Erre való egy igazi barátnő. Melletted áll a bajban, felvidít, ha szükséged van rá, tűzbe tenné érted a kezét...

***

Reggel arra ébredtem, hogy kopognak az ajtón, viszont erő már nem volt válaszolni. Az ajtó kinyílt, és az a nő lépett be rajta, aki tegnap is keltett minket. 

- Ébresztő! - kiáltotta hangosan, hogy Vivi is meghallja. 

A lány nagy nyöszörgés közepette kikászálódott az ágyból, és oda ment a szekrényéhez, hogy kiválassza, hogy mit is akar ma felvenni. Szerencsére nekem ilyen problémáim nem adódtak, mert általánosban megszoktam, hogy már előző este kiválasztom a másnapi összeállításomat. Igaz, sokszor volt, hogy mégsem tetszett vagy valami, de az minden lánnyal van, nem? Én először felnyaláboltam a neszesszeremet, és berobogtam a fürdőszobába. A komódom melletti székről felkaptam a mai szerelésemet. A kedvenc filmem és könyvem rajongói pólója, amit akkor kaptam Lindától, amikor együtt megnéztük a moziban. Még aznap felment az eBay-re és megrendelte nekem. Na kinek van a világon a legjobb nevelőanyja? Nekem! Hozzá előkészítettem egy eléggé kikoptatott farmer sortot és a kedvenc, sajátkészítésű karkötőimet. Az egyik közülük amolyan barátságkarkötő Miával. Még nyár előtt csináltam neki, amiben egy M betű van, a sajátomban pedig egy B betű. Hozzá a fekete Converse-emet húztam fel, aztán gyorsan helyetcseréltünk Vivivel, és visszamentem a fürdőszobába feltenni egy alap sminket, ami összesen egy tusból, szempillaspirálból és szájfényből állt. 

Barátnőm is készen állt, úgy festett, mint aki egy nyári divatmagazinból lépett ki. Apró, piros sort, hozzá szürke felső, ami direkt úgy lett kialakítva, hogy az láttatni engedte a viselője vállát. 

Felkaptam a táskám, amiben csupán egy tolltartó és az órarendem volt, a másik kezemmel pedig a tesicuccommal indultunk el.

Húsz perccel becsengetés előtt érkeztünk, de az osztály java már bent ült. Letettem a padomra a cuccomat, és láttam, hogy a többi lány Lana padja fölött beszélget. Ne legyél ilyen aniszoc! Menj oda! Csak nem harapnak.. Jobb esetben. Vivi felé fordultam, és biccentettem egyet Lanáék társasága felé. Barátnőm szeme mély gyűlöletet tükrözött, de a végére megenyhült, és feltápászkodott a padjától. 

- Sziasztok! - köszöntem, mire Vivi megismételte. A lányok köszönésre se méltattak, talán mintha Fanni szájából egy halk "hello"-t hallottam volna, de lehet, hogy csak a fülem csilingelt. Beszélgettek tovább, mintha oda se mentünk volna, leginkább szépművészeti cuccokról, tinibálványokról, szexi pasikról. Jó igaz, nekem nem jönnek be annyira ezek a lenyalthajús fiúbandák, de Vivinek úgy látszik de, mert amikor valami SOS-ról volt szó, simán bekapcsolódott a beszélgetésbe egy "Szerintem is Luke a leghelyesebb" - bel. Aztán elindultunk tesire, így öten. 

Átmentünk az iskola mellett lévő másik épületbe, ahova egy kis ösvény vezetett. Tisztára olyan volt, mint Dorothy-nak a sárga köves út, csak nekünk egyszerű betonból volt. Szerintem az öltözőt is most újíthatták fel, az egész sárga színben pompázott. Nem volt nagy durranás, összesen egy légtérben voltak a padok, ahova letehettük a cuccainkat, amíg tornázunk. A mosdókat egy ajtó választotta el tőlünk, ahol igazából nem csak WC-k voltak, hanem két zuhanyzó is. Azt nem tudom, hogy minek, de ott volt... 

Mikor elkészültünk, mindenki felvette az iskola logós sima fehér pólót, a fekete melegítőalsót és a cipőjét, aztán indultunk is a terembe. A tanárnő már ott várt ránk. Tesitanárhoz képest egész csinos volt. Hosszú barna haja és öltözködési stílusa miatt még azt is hihettem volna, hogy egy végzős a suliban. De persze az nem lehet. 
- Sziasztok! - üdvözölt minket. - Nem találkoztatok a többiekkel? Igaz, még van két perc a becsengetésig. Amikor diák voltam, én is mindig kihasználtam a szünetből az utolsó perceket is.
Végszóra beestek a B-sek. Hét lány lépett be a tornaterem ajtaján, három-négy arányban bontva. A hajuk színében volt minden. Szőkétől elkezdve, a barnán át, a feketén keresztül egészen az ombréig. Nagyon látszott, hogy melyik bagázs a "normális" és melyik a "hisztis picsa", akik minden osztályban megtalálhatók. Oké, talán nem egy egész csoportént, de egy lány biztos, hogy ribanc. A mienkben nem mondom, hogy Lanáék, mert nem vagyok előítéletes. Márkás cuccokban járnak, és még dicsekednek is vele, hogy mennyire "olcsó" volt.
-  Na, gyerünk már! - szólt rájuk a tannő. - Először is elmondom, hogy mit kell tudni az elkövetkezendő évről. Üljetek le a bordásfal elé. - Mint az oviban. Nem tette hozzá, de én gondoltam.
A falak a másik oldalon voltak, így átsétáltunk oda. A csarnok másik oldalán egy tribün volt, ahonnan majd lehet szurkolni, ha lesz meccs vagy valami. Ahogy felnéztem a tetőre, láttam, hogy két lehúzható kosár van. Ezek szerint azt is fogunk csinálni... Széltében két kapu határolta a "mezőt", ami vagy kézilabdára vagy focira lesz alkalmas a közeljövőben. Én mindkettőt szeretem csinálni, azzal nem lesz baj. Két báty mellett ki ne tudna focizni? Körülbelül a bordásfal közepén egy nagy háló volt leeresztve, és a vonalában ahogy megnéztem, egy kampó is van, ahova ki lehet feszíteni. Akkor röpi is lesz. A tanárnő közeledett felénk, maga után húzva egy zsámolyt, amire aztán leült.
- Akkor bemutatkozom. Puskás Loretta vagyok, én fogom nektek a testnevelés tartani valószínűleg egészen addig, amíg végeztek. A felszerelést megkaptátok, ha háromszor nem hozzátok el, azért egyes jár. Mivel egy tornaterem van, a fiúkkal vagyunk váltásban. Egyik héten mi vagyunk itt, a másikon ők, ha nem mienk a terem, akkor kénytelenek leszünk kint lenni füvön, akkor vagy iskolaköröket futunk vagy nyújtunk, esetleg métázunk vagy bármilyen labdajátékozunk. Körülbelül ennyit szerettem volna mondani. Most ti jöttök. Mondjátok el, hogy sportoltatok vagy sportoltok-e valamit. Meg persze a neveteket. Kezdjük mondjuk veled. - mutatott rám. Én lámpalázas vagyok, még ezektől a bemutatkozásoktól is félek, hogyha nem tudtam egyszer, vagy inkább ötször elmondani magamban, hogy mit is akarok kimondani. Ezért most is felgyorsult a szívverésem, mintha valaki üldözne. Nem baj, Barbi! Menni fog! Csak ne égesd le magad!
- Ööö ... Demeter Barbara vagyok, de a Barbinak hívnak leginkább, nem szeretem a Barbarát. - Mikor ezeket kimondtam, a szívem már nem vert olyan hevesen, ezért folytattam is. - Most nem sportolok, mivel kollégiumban lakom, de otthon fociztam és úsztam egészen tavalyig. Az úszást versenyszerűen. - És ezzel be is fejeztem. Túlélted! Látod? No para. 
A tanárnő megköszönte, és a mellettem ülő Vivi folytatta. Bezzeg neki nagyon könnyű beszélni. Mindenki bírja, aranyos, kedves és jó humora van. Nincs mitől félnie.
- Csonka Vivi vagyok, és én is koleszban lakom Barbival. Apa edző, és ő a vezetője Gödöllőn a triatlonnak, így többet voltam ott, mint otthon. De így, hogy már nem vagyok otthon, kénytelen voltam abbahagyni. Kábé ennyi.
Aztán a többi lány is bemutatkozott. Fanni és Dorci nem sportolnak, akkor tudnám, hogy mitől ilyen csontkollekciók, Lana, mint azt mondta a gólyatáborban, ritmikus gimnasztikázik, ahogy az egyik B-s lány is, Anna, az egyik a "cicababa" bagázsból. Ezen kívül az egyik lány még röpizik, azt már nem tudom megmondani, hogy melyik, aztán valamelyik vív. És ennyi.
Ezek után még húsz perc volt az órából, ezért röpiztünk, de mivel mi öten vagyunk, ők meg heten, az egyik B-s lány átállt hozzánk, hogy egyenlően legyünk.
Mikor megszólalt az óra végét jelző csengő, a tanárnő elengedett minket. És aztán jöttem rá, hogy eltelt az első hivatalos tanítási óra.