2015. április 17., péntek

13. fejezet - Senki sem hasonlít hozzád

Átöltöztünk, és visszamentünk a termünkbe. Az órarendem szerint a következő órám német lesz itt, a saját osztályunkban. Vivi pont angolos, így ő elment a saját tantermébe, én meg egyedül maradtam, mivel nem tudtam, hogy ki németes még rajtam kívül.
- Német? - hallottam egy hangot a hátam mögül, ezért hátrafordultam a hang gazdájához. 
- Aha. Te is? - kérdeztem vissza tőle ezt a nyilvánvalóan hülye kérdést, mert különben miért lenne itt, ha nem az?
- Ja - mondta, és elővette a táskájából a cuccait.
Bencén és rajtam kívül már csak fiúk voltak az osztályban. Basszus! Egyedül leszek lány?! Igaz, ennek mások örülnének, meg az első sokk után én is...
Mivel egyetlen fiú sem volt a teremben, akivel beszélgethettem volna, elővettem a könyvemet. Régebbi tapasztalatomhoz híven mindig van nálam könyv. Pontosabban egy e-book, ami tele van rakva jobbnál-jobb olvasnivalókkal. De nem bírtam sokáig, a szemem előtt a betűk össze-vissza mászkáltak, és nem jutottam előrébb America és Maxon történetével. Felnéztem a könyvből, és hirtelen ötlettől vezérelve hátrafordultam Bencéhez.
- Mióta tanulsz? - Ennél rosszabb beszélgetéskezdést életemben nem hallottam még.
Hülye tekintetét és nagy barna szemeit csak úgy meresztette rám.
- Mikor megszülettem. Először elkezdtem tanulni sírni, bár azt igazából nem kellett, aztán járni, beszélni, majd... - kezdte elmesélni élete legjobb pillanatait. De félbeszakítottam.
- Hülye. A németre gondoltam.
- Nem mondtad - röhögött ki. Kösz. - Amúgy elsős korom óta. Ráadásul anyám német tanár, így német zseninek nevelt.
- Aha, én ... - de nem tudtam már befejezni, mert megszólalt az óra elejét jelző csengő, és az ofő nagy dirrel-durral vágta be az ajtót maga mögött.
- Guten Morgen! - köszönt erősen osztrák akcentussal. - Setzt euch bitte!
Leültünk. Aztán be kellett mutatkozni, természetesen németül, mondtunk magunkról pár szót, mióta tanuljuk a nyelvet stb... Meséltem, hogy laktam kint Németországban, mire a tannő csak elismeréssel biccentett. Bár csak addig voltunk kint, amíg Virág meg nem született, szóval nem igazán tekintem azt a "hazámnak".  Az egy dolog, hogy nekem jó a kiejtésem, persze, ez kicsit sem egoizmus, de Bencének... Nem tudom, hogy honnan tanulta, valószínűleg az anyukájától, de komolyan. Sokkal jobb kiejtése volt, mint az ofőnek.
A következő tanár akivel megismerkedtünk, az info- és fizikaszakos volt, Rideg Blanka. Na, ő pont olyan, mint amit a neve sugall. Kérte, hogy írjunk névtáblát, aztán már vettük is az anyagot. Pedig ez még nem is a fizika! Kegyetlen... Olyan negyvenes éveiben járó nő, fején jókora vörösesbarna hajkoronával, ahol a szemüvegét tartotta. Nem vette volna fel, pedig láttam rajta, hogy erőlködik, hogy el tudja olvasni a nevünket. 
A kémiatanár nagyon kedves volt. Szintén kért névtáblákat, aztán elmagyarázta, hogy milyen szabályok vannak nála. Ne pattogtassuk a tollat, mindig legyen fent a fejünk, kétszer vehetünk ki "szabadnapot", amikor nem akarunk felelni. Az utóbbi különösen jófejség tőle.
Magyarra a nő akkora sebességgel érkezett, hogy nem a huzat csapta be az ajtót, hanem a tanárnő csinálta levegő! Tipikus tanárnéni alkat. Vékony, hosszú szoknyával, buggyos blúzzal, kontyba kötött hajjal és vastag keretes szemüveggel. Láttam, hogy Lanáék összesúgnak mögötte, és van egy olyan érzésem, hogy nem azt mondják rá, mennyire csinos. Fogta a krétát, és felírta a nevét a táblára. Tisztára, mint egy rossz amerikai tinifilmben... Polgár Zselyke tanárnő. Igen, a tanárnő is szerepelt a táblán. Tisztességtudó diákokként állva maradtunk, míg azt nem mondta, hogy leülhetünk. Tapasztalatból sokan elővették a névtáblájukat, amit előző órákon is kértek.
- Üljetek le! - utasított minket. - Látom már kérnem se kell. - monda, amint meglátta a névtáblákat.
Aranyosnak tűnt. Ledarálta az idei év menetét, a kötelezőket, ami a Hamlet és az Antigoné.
De amikor azt hittem, hogy ez a tanárnő fog az agyamra menni a hangszínével, akkor tévedtem a legnagyobbat. Mert következő órán bejött Nagy Imre bá'.
- Jó reggelt fiatalok! - csapta be maga után az ajtót. - Nagy Imre Géza vagyok. Tudjátok, hogy hívja a hal lány a hal fiút? - kezdte a "tanítást".
Az osztály síri csendben figyelte az enyhén pocakos, alacsony férfit.
- Hal kan, gyere! - adott választ a saját kérdésére. Az osztály kuncogott egy kicsit, de leginkább csak illedelemből. - Értitek, ugye? Hal kan. - nevetett a saját poénján.
Azt hiszem idén se a töriórák lesznek a kedvenceim... Nem bírom az olyan tanárokat, akik megpróbálnak viccesek lenni, de nem azok. 
Negyed óráig próbált még poénkodni, aztán elkezdte a rendes tanítást. Rendben, talán volt egy normális vicce... 
Következő órára a félcsoporttal átmentem az angol előadóba, ami az első emeleten volt, egy szinttel az eredeti termünk alatt. Ahogy beléptünk, megcsapott még az előző osztály ránkmaradt szaga. A dezodor luxus?! A terem nagy volt a mi csekély létszámunkhoz, így bőven elfértünk. Az asztalok kör alakban voltak kialakítva, hogy mindenki lásson mindenkit. Aminek szerintem semmi értelme sincs, maximum jobban kitöltjük a teret. Mellesleg nem látjuk egymást eleget? Szlalomozva átszeltem az osztályt, hogy a másik oldalon kinyissak egy-két ablakot, és kieresszem az "illatot", amit az előző diákok hagytak nekünk. Köszi! Ha már ott voltam, leültem a hozzám legközelebb eső padba. A lábam nekiütközött valaminek, aminek hatására az a valami a földön landolt. Basszus... Első nap eltörök itt valamit... Lehajoltam, hogy felvegyem. Egy fejhallgató volt. Visszaakasztottam a helyére, mielőtt valaki megláthatta volna, hogy milyen ügyetlen is vagyok tulajdonképpen.
- Leülhetek ide? - kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül, kezével a mellettem lévő székre mutatva.
Felegyenesedtem, és úgy válaszoltam neki.
- Persze - válaszoltam, mire letette a padra a cuccát, kihúzta a betolt széket, és leült. Egy ideig csöndben ültünk csak úgy egymás mellett, ami nekem irtó gáz volt, tehát kénytelen voltam én megtörni a jeget. - Rohadt jól beszélsz németül.- Nem jutott más eszembe...
- Kösz, de azért te még jobban. Nem is mondtad. - Nem kérdezted...
- Sok ideig laktam Németországban. Pontosabban addig, amíg a húgom, Virág megszületett. - itt szünetet hagytam. Neki valahogy nem akaródzott elmondani a teljes igazságot. Nem akartam, hogy sajnáljon. Adrián... Ő más volt. - Hazajöttünk, mert honvágyunk volt, és kellett egy kis változás. - mondtam, ami részben igaz is volt.
Már nyitotta volna a száját a válaszra, de megszakította a csengő, és a vele együtt becsapódó ajtó.
A tanároknak ehhez van érzéke... 
Mint kiderült, Bence nem csak németül beszélt nagyon jól, hanem angolul is majdnem perfektül tud! Miközben ezt figyeltem, hamar elment az óra. Szerintem nagyon jól áll egy fiúnak, amikor más nyelven beszél folyékonyan. Ezzel egyedül vagyok? Bár a többieket se becsüljük alá, mivel ők nagyon profin beszélnek, de leginkább csak németül. Aztán a tanárnő elég faarcnak tűnik. Fiúk néhol benyögtek poénokat, amik tényleg viccesek voltak. Főleg Zsolti és Milán agyatlan, hülye veszekedésin nevettem sokat. Azt vitatták, hogy Hitler osztrák volt vagy német. Azt ne kérdezzétek, hogy ez hogy jött az angolórához, mert nem tudom. 
- Tuti osztrák volt! - állította váltig Zsolti.
- Persze, ne kamuzz má'! Majd megkérdezem Nagy Imrét, és megmondja, hogy igazam van. Hitler német volt. Vagy különben hogy vezethette a németeket? Na? - tette az agyát Milán az ellenkezőjéről.
- Fiúk! Elég! Másrészt, hogy jön Hitler az angolokhoz?  - vágott közbe a tanárnő. Hogy jön ide? Azt én is szeretném tudni... 
- De nem, tanárnő! Ezt most muszáj tudnunk! Legyen ön a bíró! - mondta Milán.
- Igen! Mondja meg, melyikünknek van igaza! - kontrázott Zsolti.
- Nem, kénytelenek lesztek ezt a problémát később megoldani. Most angolóra van, nem töri. - Hallatszott a tanárnő hangján, hogy mindjárt elfogy a türelme, de azért próbált nyugodt maradni.
- De... - szólalt fel a két fiú egyszerre, de Dani közbevágott.
- Hitler egy osztrák köcsög volt Németországban. Megfelel? - nézett a két veszekedőre, akik beleegyeztek, én meg nem bírtam ki mosolygás nélkül, és láttam, hogy mellettem Bencének is rázkódik a válla, ahogy nézte a jelenetet.
- Köszönöm... - nézett Dani névtáblájára. - Dani.
- Bármikor tanár néni - mondta cinizmussal a hangjában, közben a szempilláját rebesgetve. Erre aztán a két rendbontó, Zsolti és Milán kezdett el nevetni.
- Na most lett elég! - kiáltott hangosan a tanárnő. Már biztosan betöltötte az ötvenet, de attól még van benne szufla! - Most menjetek kifelé! Azonnal! - De amint meglátta, hogy Dani még nem állt fel, rá is üvöltött egyet. - Mindhárman!
Így történt, hogy első órán kiakasztottuk szegény Tóthnét, és csak hárman maradtunk az óráján az utolsó tíz percben. De mikor kitessékelt minket a teremből, közölte, hogy szólni fog az osztályfőnökünknek.
És szólt is.
Mint kiderült az ofő csak nevetett rajta egy jót, mivel ő se bírja az öreget. Oké, ez csúnya volt. De mindenképp igaz! Aztán csak megkérdezte, hogy mégis mit csináltunk, hogy ennyire felzaklattuk szegény tanárt.
- Hát...- kezdett bele a mesélésbe Dani.
- Tanárnő! Tessék nekünk megmondani, hogy Hitler osztrák volt vagy német? - csapott bele a közepébe Zsolti.
- És ez hogy jött egyáltalán a témához? - érdeklődött a tanár.
- Nem tudjuk... Egyszerűen eszembe jutott, és megkérdeztem Zsoltit - vigyorgott Milán, kivillantva a Colgate White-tal mosott fogazatát. Kábé olyan fehérek voltak a fogai. De hogy?!
Az ofő csak elnevette magát.
- Gizella tanárnő azt mondta, hogy írjak be nektek, de első nap van, szóval ettől eltekintek - nézett körül a teremben. - De megsúgom, amúgy osztrák volt.
- Háááá! Mondtam! Megmondtam! - üvöltötte Zsolti egész torkaszakadtából. - Látod! Mindig igazam van!
- Nemá'! Ez nem jó! Maradjon az osztrák köcsög Németországban, azzal kiegyezek - vágott vissza Milán.
- Oké, ezt majd később megbeszélitek, de komolyan! - Érdekes módon rá hallgattak, és abbahagyták a vitázást.
Kicsengetéskor azonban Vivi sietett hozzám, és megfogta a csuklóm, úgy rángatott be a lánymosdóba.
- Barbiiiiii! - sikította. - El sem hiszem!
- Igen? Mit? - kérdeztem vissza izgatottan. Láttam rajta, hogy elvörösödik az arca, miközben arra készül, hogy megossza velem mindazt, ami vele történt az előző egy órában.
- Ádám... Jujjjj, el sem hiszem!
- Naaaaa! Mesélj! - kértem kíváncsian.
- Ádám elhívott a közeli Bowling klubba! - sikította, és rögtön átölelt.
- Jesszusom! De jó! Úristen! És mit mondtál neki? - öleltem vissza, de egy kicsit eltoltam magamtól, hogy komolyan beszéljek vele. - De nem korai ez még? Alig pár napja ismeritek csak egymást.
Bár ha egy ilyen jóképű srác elhív randizni, ki mondana neki nemet?
- Hogy még beszélünk. És igen... ezért gondoltam, hogy jöhetnél te is.- A végére már teljesen elhalt a hangja.
- Nem, nem akarom elrontani a randid! Szerintem is aranyos fiú, és beszélgettetek is, nem? - Erre csak egyet bólintott. - Akkor nem lesz semmi baj! Látom, hogy tetszik neked, és te is tetszel neki. - biztattam.
- Köszi, de akkor sem szeretnék vele még egyedül lenni... Érted. - Értettem.
Láttam a kérlelő tekintetét. Nem akarom cserbenhagyni. Első komolyabb legjobb barátnőm, nem akarom elszúrni ezzel.
- Nyugi, természetesen veled megyek. De biztos, hogy nem leszek fölösleges harmadik?
- Hát... én arra gondoltam, hogy elhívhatnál egy fiút. Tudod, csak úgy együtt lógni. Akit szeretnél. Meg igazából ez nem randi, csak ismerkedés. És... holnap lenne.
Basszus, mi van?! Hívjak el egy fiút? Miért? Nem. Soha. Van pasim. De ez csak egy lógás, semmi több. 
Hirtelen ezek a gondolatok jutottak eszembe. De nem hagyhatom cserben! Aztán beugrott, hogy kit hívhatnék el.
Visszamentünk a terembe összeszedni a kevés cuccunkat. Láttam, hogy bent van, de már menni készül. Pontosabban menni készülnek.
Gyorsan odasiettem hozzájuk.
- Bocsi, tényleg gyors leszek, de beszélhetnék négyszemközt Adriánnal? - néztem a két fiúra. Én egy kész idióta vagyok... 
- Oké... - nyújtotta el az utolsó betűt Bence. - Kint várlak - vetette oda végül a barátjának.
Adrián intett a haverjának, hogy "oké, majd jön", aztán felém nézett.
Nagyon féltem. Főként attól, hogy elutasít, meg persze, hogy azt hiszi, bejön nekem. Ami cseppet sem igaz, hiszen még csak most ismertem meg. De akkor miért jutott ő először az eszembe, amikor Vivi mondta, hogy hívjak el valakit a "randira".
- Ööö... - Menni fog Barbi! - Tudom, nagyon hülyén fog hangzani, de lenne kedved eljönni holnap bowlingozni? Persze ez nem lenne randi, mert Vivi kért meg, hogy legyek a gardedámja, mivel még csak most ismerte meg Ádámot. Nem akarja, hogy ha esetleg neki bejönne a délután, én egyedül legyek vagy rosszul érezzem magam. És na... érted - hadartam mindent egy szuszra, Adriánnak nagyon figyelnie kellett, hogy lépést tudjon tartani a beszédtempómmal, és megértse.
A napfény, ahogy a szemébe ért, csillogást okozott. Ja nem, az csak az én kudarcom.
- Oké. - Csak ennyit mondott. - Mikor lenne?
Megkönnyebbültem, úgy őszintén. Mintha egy nagy követ ereszthettem volna el több órányi tartás után.
- Köszi. - Éreztem, hogy elpirulok. Mindig ez történik, ha izgatott vagyok. - Holnap.
- Tökéletes. Ott találkozunk?
- Oké. Még egyszer köszi. - Na jó... Az utolsó "köszi"-t talán nem kellett volna, mert így olyan volt, mintha az életemet mentette volna meg. Bár ez így is volt, de erről neki nem kell tudnia...
Intett egyet nekem is, aztán sarkon fordult, és elfutott, hogy beérje a haverját. Még egy kicsit figyeltem, ahogy mozog. A lépcső elé érve megfogta a két oldalt elválasztó korlátot, és nemes egyszerűséggel átugrotta azt a pár lépcsőfokot.
Férfias volt, de mégis kecses, mint egy puma.
- Na? Mit mondott? - Ért be mellém Vivi, ahogy látta, hogy végeztem a beszélgetéssel.
- Azt hiszem, holnap megyünk bowlingozni - válaszoltam, mire egyszerűen a nyakamba ugrott, és sikítozni kezdett.
Már akaratomon kívül is minden sejtem várta már a holnap délutánt...

18 megjegyzés:

  1. Hm.. ez nagyon klassz lett. Siess hamar a kövivel. :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagyon nagyon (és még képzelj ide úgy 1000 "nagyont") szuper lett ❤Siesssss:D

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon jó lett! Adrián már most egyik kedvenc, ahogy Bence is :) :) Látom, megfogadtad a tanácsom, most már nincs benne hiba. (Legalábbis én nem látok.)
    Igazán értelmes kommentet most nem tudok hozzáfűzni, mivel a fejem tiszta káosz.
    Nem rég költöztünk ki Angliába és hétfőn kezdek az iskolában, ahová egyetlen magyar sem jár... Szóval gondolhatod.
    De téged csak dicsérni tudlak (már amennyire említésre méltó ez egy, körülbelül veled egyidős lány szájából) és azt mondani, hogy így tovább! :)

    Puszi: Awen
    (U.i.: az egyenruhám szörnyű... Miért? Miért kell azt a bűnronda kék - pisisárga csíkos nyakkendőt hordani? :'( )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Awen!

      Természetesen említésre méltó a dicséreted, és nagyon szépen köszönöm <3
      Sok sikert kívánok az iskolához, igaz én nem éltem még át ilyet, de teljes mértékben el tudom képzelni, hogy milyen lehet neked. De nézd a pozitív oldalát :) Hamarosan olyan perfektül fogsz tudni beszélni, mint Bence :D
      Nincs ok az aggodalomra ;) Menni fog az neked :D <3

      Törlés
    2. Haha, elküldenéd nekem Bencét? Tudod, csak hogy segítsrn gyakorolni :D

      Törlés
    3. Nem adom :D Na jó... de majd kérem vissza! :D

      Törlés
    4. Nem ígérhetek semmit... Elkél nekem egy kis nyelvlecke... Khm... :'D

      Törlés
  4. Nagy Imre és Hitler? :D
    Ez nagyon tetszett! Még több ilyet kérek! :3

    VálaszTörlés
  5. Wíí, Vivi és Ádám <3!
    Hát igen, minden iskolában kell lennie egy zsémbes tanárnak, nélkülük nem igaziak mindennapjaink.
    És lenne egy kérdésem hozzád ..................................................................................................................................................................................................... Hitler osztrák volt vagy német? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen... ismerős :D Osztrák azt hiszem :D De aztán Németországba ment Führernek :D

      Törlés