2015. július 15., szerda

23. fejezet - Ismét vége

Gyors léptekkel hagytuk el az iskola udvarát, de nem bántam meg. Még. Miával lehettem és ez... Ez hiányzott. Most hogy vele voltam, éreztem, hogy az életem mégsem változott akkorát, mint hittem. És felidézte bennem Andrist. Amikor még minden a régi volt. 
- Na tipli, mielőtt elkapnak! - mondta Mia, és futni kezdett a kerítéshez. Hosszú barna haja közben a hátát súrolta, minden egyes lépésnél más és más pontját. 
- Hova megyünk? - kérdeztem kicsit félve a választól, de dúlt bennem az adrenalin, így nem nagyon tudtam az érzéssel mit kezdeni.
- Csak az itteni haverjaimhoz - vágta rá lazán, mire én nem kérdeztem, csak futottam mellette. - Nem vagy éhes? Beülhetünk egy mekibe vagy valami puccos étterembe. Bár az utóbbit inkább ne - vágott fancsali képet.
- De egy kicsit. Te is? - Már elértük a kerítést, ami nagy nyikorgással nyílt ki, mikor Mia hozzáért. - Mert ha nem, akkor nem muszáj miattam odamenni - tetem hozzá.
- Még mindig ilyen önfeláldozó vagy - nevetett ki gunyorosan. - De hát igen, anyád halála megviselt.
Nem vagyok önfeláldozó! Legszívesebben visszaválaszoltam volna neki, de tudtam, hogy nem érnék vele semmit. A barátnőm. Eljött ide hozzám meglátogatni. Hogy ezért Linda mennyire meg fog ölni... 
- Ahha - válaszoltam halkan, remélve, hogy eltereli a témát.
Hirtelen egy rock, metál zene kezdett szólni a zsebéből, mire Mia ahhoz kapott, és felvette.
- Mi van már? - szólt bele idegesen, a vonal túl oldaláról még idegesebb hangok szűrődtek ki. - Igen, kell. Te is tudod jól. - Újabb szünet következett, a másik fél hangszíne megemelkedett. - Nyugi, fél perc és ott vagyok.
Ahha, szóval az a bizonyos haver hívta.
- Na, siessünk, mert a kis fasz már vár minket - fordult felém, miután kinyomta az embert. Gyors léptekkel haladtunk az úti cél felé.
- És... - kezdtem bele. - Milyen otthon a gimi? Maradt minden ugyanolyan? - érdeklődtem.
- Tényleg - csapott a fejéhez lélekben, mire abbahagyta a rohanást, és felém fordult. - Annyira sajnálom. Nem is értem, miért tette Andris. Egyfolytában rólad beszélt a suliban. Hogy fel kellene hívnia, de nem akar zavarni. Hogy mi történhetett veled. Nem felejtetted-e el. És még sorolhatnám. - Közelebb lépett és megölelt. - Sajnálom, hogy nem lehettem itt veled. Andris elmondta utána, hogy szakított veled, de azt nem, miért.
Jó érzés volt újra az ő karjaiban lenni. Imádom Vivit. Nagyon. De Mia mégis jobban ismerte az egész kapcsolatomat Andrissal. Jobban átérezte az egészet.
- Nekem azt mondta, mert nem megy neki a távkapcsolat. - A sírás kerülgetett ismét, hogy rágondoltam.
Óvatosan kibontottam magam a karjai közül, de csak úgy, hogy ne azt érezze, nem akarok vele lenni, csak mehetünk tovább.
Így ballagtunk egymás mellett, miközben beszélgettünk, mint régen. Kérdezett az új suliról, osztályról, fiúkról, ami kihagyhatatlan téma.
- Az egész helyes, aki ott ült mögötted, akivel beszélgettél. Meg aki a sarokban ül, húúú, az is egy görög isten. Csodálom, hogy nem te dobtad ki Andrist - mondta nevetve.
Haha. Haha. 
- Tényleg van pár normálisan kinéző - feleltem titokzatosan, mire barátnőm felkapta a fejét. Rámnézett, én pedig belepirultam.
- Na, mesélj! - karolt belém, és kíváncsi szemekkel figyelt.
- Ömm. Mit? - kérdeztem vissza, hátha elterelődik a téma, de éreztem, hogy nem fog.
- Hát a srácról. A helyesről - nógatott. Nem kellett még egyszer kérnie. El szerettem volna mondani valakinek, akiben megbízom, és aki úgy tud tanácsot adni, hogy nem ismeri a fiút személyesen...
- Emlékszel a teremre? - kezdtem bele a történetbe, mire csak bólogatott, így folytattam. - Ott ült hátul. Adriánnak hívják. Fekete haja van és csodálatos barna szeme. És a kezei. Istenem, olyan gyönyörűek.
- Tényleg nem rossz - nevetett fel Mia.
- Nagyon nem az - mosolyodtam el én is. És ez az igazság. Az a srác eszméletlen jól néz ki. És kedves is, ha az akar lenni. Meghallgat. Beszélget. Eljön velem egy dupla randira, ami igazából nem volt nagyon randi, de na.
Aztán elmeséltem neki mindent. Onnantól kezdve, hogy mi történt a gólyatáborban odáig, hogy mit hallottam ma a wc-ben Lanától. Pontosabban mit hallgattam ki... 
- Ki ez a kis ribanc, baszki?! Kitöröm a nyakát!  - háborodott fel Mia a történet végére.
- Lana. Csak egy az olyan "cicák" közül, tudod... - Nem az én stílusom a csúnyabeszéd.
- Fuuu, azok a libák az én agyamat is felbasszák. Hogy bírod ki? - kérdezte még mindig ingerülten. De nincs mit tenni. Ha Adriánnak az olyasfajta lányok jönnek be, mit tehetnék ellene? Megváltani én sem tudom a világot...
- Jó kér... - Nem tudtam befejezni a mondatot, mert ismét megszólalt Mia telefonja.
- Mi van már megint?! - vette fel a kagylót köszönés nélkül. - Nem megmondtam, hogy majd jövök?! - A vonal túlsó oldaláról nem hallottam színtisztán  a szavakat, de az biztos, hogy nem voltak szépek. - Jó, most már tényleg ott leszek. Csá. - rakta le a telefonját, de magában még szitkozódott egy sort.
- Hova megyünk? - érdeklődtem ismét, de Mia megint csak ködösített. Hát oké.. 
Tíz percen belül egy ócska házhoz értünk, amit valószínűleg jó rég óta nem újítottak fel.
Vagy lehet, hogy már nem is lakják... - ötlött fel bennem a gondolat, de hamar elvetettem, hiszen valakihez csak megyünk, nem? Minimum ahhoz, aki felhívta Miát.
Barátnőm megnyomta a lakásszámot, mire az csengeni kezdett. Aztán egy rekedtes hang szakította meg a csilingelő hangot, majd egy férfi szólt bele, a hangjából ítélve olyan húsz év körüli lehetett.
- Baszki, na végre, hogy ideértél, baszki.
Azt hinné az ember, hogyha már káromkodik, akkor van szókincse legalább ahhoz, de sokszor tévednek az emberek...
És hogy féltem-e? Most már nem is kicsit.
Egy hangocska jelezte, hogy a tulaj kinyitotta nekünk az ajtót. Mia kinyitotta nekem, belépett, és tartotta nekem, hogy az be ne csukódjon, aztán elindultunk felfele a lépcsőn. Az épület belülről sem volt szebb, mint amennyire kintről tűnt. A lépcsőházat a kosz és a szemét temérdeknyi mennyisége uralta.
Egy pillanatra megálltam, hogy körülnézzek. Valami mozgott az egyik kupacban. Egyre nagyobb hangot adva, mire a szívem dobbanásai is egyre gyorsabbak lettek. De nem mertem mozdulni, csak álltam egyhelyben. Hirtelen egy patkány ugrott ki az összehordott hulladék közül, mire én felsikítottam.
- Nyugi, csak egy patkány. nem maradunk itt sokáig, ígérem - fonta az ujjait az enyémre megnyugtatásképp. Nem nagy sikerrel... 
- De mégis mi a francot keresünk itt? Ezen a mocskos helyen  - érdeklődtem. Szívverésem végre lelassult, úgy éreztem, ha nem teszi, rögtön szívrohamot kapok.
- Meglátogatunk valakit - felelte még mindig nem elég részletességgel.
- Fasza - ejtettem el a szót halkan, hogy ne hallja.
Mia ment elől felfelé, én meg közvetlen mögötte követtem. Nem akartam még véletlenül sem lemaradni. Így is kirázott a hideg ettől a helytől, nemhogy ha egyedül lennék...
Felértünk az elsőre, ahol az első ajtó előtt Mia megállt és bekopogott. Megtette még egyszer, mire válasz jött.
- Jövök, baszki, nem kell ennyit kopognod. Hallottam elsőre is - szűrődött ki a zárt bejáraton. Egy perc sem telt bele, kattant a zárt, és egy magas, vékony, barna hajú fiú állt az utunkba. Szemmel láthatólag egy ideje nem evett, vagy nem akart enni, esetleg csak ilyen típus, mert a ruhái lógtak csont sovány testén. Testét tetoválások borították, különböző minták vagy emlékek. Alig maradt érintetlen, tintamentes hely a bőrén. Hát, azt már tudjuk, hogy nem tripanofóbiás... Szemöldökébe pedig egy félkarika piercinget lövetett, ami "fúúú de nagyon szexi". Nem, tényleg nem. - Na végre, hogy itt vagy. Ennyit késett a vonat, vagy mi? - kérdezte lazán, mikor meglátta Miát az ajtóban. - És ki a szöszi? - Szemeit gondosan végigsiklatta a testem minden egyes pontján, ami valljuk be, enyhén bizarr érzés.
- Semmi közöd hozzá, hogy hol voltam - reagálta le a srácot, majd hozzátette: Barbi. A barátnőm. Itt tanul most.
- Ahha, fasza. Szia - üdvözölt a srác nem túl kedvesen. Mi a francért vagyok is én itt?! Órán kellene lennem, nem egy ilyen csöves lakban a ki tudja kivel! 
- Ja, igen. És Barbi, ő Kristóf - mutatta be nekem a srácot, aki ezek szerint Kristóf.
Csak intettem egyet az ajtóban álló fiúnak, ezzel letudva a köszönést. Ha ő így, én is. 
- Na, gyertek be - invitált be minket a "csodálatos" otthonába. A srác alrébb lépett, hogy be tudjunk jönni Miával. Barátnőm már ismerte a járást, előrement, meg sem várva a házigazdát.
Az egész lakásban irdatlan alkoholszag uralkodott. Na, szuper. Egy alkesz otthonában vagyok. Legszívesebben elfutottam volna akár a világ végébe is, akár jön velem Mia, akár nem. Mit keresek én itt?! 
Közelebb hajoltam a lányhoz, hogy csak ő hallja a kérésem.
- Figyi, mi ez a hely? Mert nagyon nem egy herceg nyári villája az biztos. És ki ez a fazon? Honnan ismered? És tudod mennyi idős? Legalább tizennyolc. Nagykorú, érted? Te meg mennyi vagy? Tizenöt és fél. Húzzunk innen, míg nem késő - kértem, és próbáltam beszélni a fejével.
- Ne már. Még csak most jöttünk. Amúgy is. Kristóf jó arc. Kicsit furcsa, meg ez a hely egy lepratelep, de na. Jó arc, higgy nekem! - nézett rám boci szemekkel.
- Oké, de max, húsz perc múlva lelépünk, sőt nem. Tizenöt - egyezkedtem vele, mert őszintén kirázott a hideg ettől a helytől.
- Húsz. És oké - alkudozott, majd bement egy szobába, ami valószínűleg a nappali, vagy afféle lehetett, mivel egy kanapé és egy ősrégi tévé volt benne. Az utóbbiban nem voltam biztos, hogy működik még. A padlón mindenféle papír, elhasznált cigaretta csikkek és kiivott dobozos sörök hevertek irdatlan mennyiségben.
Mia alrébbtolt pár cuccot, hogy ne rájuk üljön, majd lehuppant a törökülésbe a földre. Mit fogunk mi itt csinálni? Szellemet idézni? Na nem. Kristóf is beért minket, kezében egy doboz sörrel ült le a barátnőm mellé, félresöpörve pár cuccot, ahogy Mia tette.
- Helyezd kényelembe magad - nézett fel rám a srác, majd utánozva őket, én is törökülésbe helyezkedtem. Kényelembe? Jó vicc. 
Kristóf elővett egy a zsebéből egy doboz cigit öngyújtóval együtt, majd kivett belőle egy szálat, amit a szájához emelt és meggyújtott. Másik kezével gyakorlott mozdulattal kinyitotta a sört, majd Mia felé tolta.
- Kérsz? Csak 2,0%-os. Nem fogsz tőle berúgni - nyugtatta, mire naiv barátnőm elvette tőle a dobozt és jól meghúzta. A srác eközben csak tüdőzte be a mérgező gázt, amit a cigaretta tartalmazott, majd kifújta, és azt is barátnőm kezébe nyomta, aki elvette tőle. - Te is kérsz? Ne csak ülj ott! Élveeezd! - nézett rám Kristóf, akinek úgy vagyok a házában, hogy még csak ennyit tudok róla. Az e betűt jól elnyújtotta, hogy még hatásosabb legyen. Haha. Nem volt. 
- Ömm. Kösz, nem - utasítottam vissza az ajánlatot, mire a fiú közelebb húzódott hozzám, így érezhettem a belőle áradó dohány és alkohol szagát.
- Akkor élvezhetnénk együtt - suttogta a fülembe úgy, hogy Mia ne hallja. Legszívesebben felpofoztam volna a seggfejt, komolyan. Még, hogy jó arc! Mi ebben a jó arc?! Hányszor találkozhatott vele eddig Mia?
- Kösz, azt is kihagyom - toltam el magamtól a srácot, amennyire csak lehetett.
- Nemár! - tiltakozott, és mintha nem tettem volna semmit ellene, ugyanott termett, ahol az előbb volt. - Csak egy kicsit! - kérlelt.
- Nem, baszd meg! Nem érted?! - A sírás határán álltam, és nem bírtam ki üvöltés nélkül.
- Ha téged kell, megértem, ha mást, akkor sajnos nem - felelte perverz mosollyal az arcán. Mióta ismerem, basszus? Öt perce? Sőt, nem is ismerem! 
- Any... - válaszoltam volna neki, de nem tehettem. Ajkai az enyémre tapadtak, két tenyere pedig erősen a két arcomra szorult. Szája redős volt és nedves a piától, nyelvével át akart hatolni az általam felállított határon. Kapálóztam, forgolódtam, hogy kiszabadulhassak, de reménytelenül. Termetéhez képest erős volt, én meg hiába úsztam, ennyit arról, hogy lett egy kis karizmom. Mikor látta, hogy nem tudok kiszabadulni, egyik kezével óvatosan elengedte az arcom, aztán ujjait óvatosan hárasiklatta a felsőm anyagán, keresve a fehérneműm csattját.
Reszkettem a félelemtől, de ettől túlfűtve próbáltam kiszabadulni. Nem fogja azt megtenni velem, amit gondol. Lófaszt a seggébe! Kis színészkedést kellett bevetnem, hogy véghez tudjam vinni, amit szerettem volna. A lábamat akartam kiszabadítani ülőhelyzetből, ezt pedig nem tudtam másképp csinálni.
Átengedtem a nyelvét, látszólag belemenve a játékba. Nem eresztett el, úgy állt fel a földről, segítve nekem is.
Alig álltam a félelemtől a lábamon. A szívem egyre gyorsabban és gyorsabban vert az idegességtől és a reszketéstől. Menni fog, Barbi! Tudsz te célozni, ha akarsz... Most vagy soha! 
Az adrenalin hajtotta a testem és a félelem, amit ez az egész okozott. Miért kellett ezt tennem?! Elég közel volt hozzám, csak a magasba kellett húznom a térdem. És meg is tettem.
A srác a fájdalomtól kínlódva esett össze a padlón.
- Kurva - szűrte ki a foga között, de nem vettem magamra. A "barátnőmre" néztem, aki csendben ült csak ott, mintha az egészből nem látott volna semmit. Szívta be a füstöt, és itta a különféle üvegekből a benne lévő italt. De nem segített volna leszedni a vadbarmot! Ááá, dehogy.
Észrevette, hogy figyelem, és egyenesen a szemembe nézett, ahogy én tettem vele.
- Ne hívj fel - suttogtam megtörten neki, de láttam, hogy már nem a maga ura. A könnyek csak kicsordultak a szememből, nem bírtam tovább. Kirohantam a lakásból, nem akartam tovább itt maradni. A szoba küszöbéről még egyszer visszanéztem. Kristóf, akinek talán nem is ez a neve, még mindig a földön feküdt, sajnáltatva a testrészét, amibe beletérdeltem. Mia pedig, aki eddig a legjobb barátnőm volt, elhozott egy sráchoz, aki a jó arctól nagyon messze áll. És mit csinál? Tizenöt évesen részegre issza magát egy fiúval, akit kötve hiszek, hogy ismer, és elvárja, hogy segítsek neki.
De mikor én szorulok arra, csak néz, mert nincs tudatánál.
Ennyi.
Kiértem a folyosóra, a kulcsot szerencsére a zárban találtam, így könnyedén kijutottam a lakásból. Nem volt időm sírásra, el kellett tűnnöm innen. Nem érdekel, hogy bent van az állítólagos barátnőm. Abban a pillanatban semmi sem érdekelt. Csak egy dolog.
Mindent úgy elbasztam.

46 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! Csak így tovább! :) xx

    VálaszTörlés
  2. Szupcsi bubcsi oltari hiperszupermegaklassz lett😄😁😁😍😍😜😜😘😘 egy istenno vagy💕💕💕💕💕💕💕

    VálaszTörlés
  3. Hát, Barby! Nem is tudom mit mondhatnék! Valahogy éreztem, hogy Mia nem éppen egy tiszta lány és valahogy nem is volt szimpatikus. Most már meg is bizonyosodtam róla, hogy ez igaz. Az a srác meg menjen a ******. Még mindig nem tudom megérteni Barbit, hogy miért van ennyire oda Adriánért. Jó, oké Bence párti vagyok és valószínűleg ezért sem kedvelem annyira Adriánt, de... az első különkiadásban, úgy volt, hogy vissza szerzi Vivit és ez összezavart. A történet elején még Adriánnak szurkoltam, de aztán egyre inkább Bence párti lettem. Na, mindegy is! Nagyon várom már a kövi részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a véleményed <3 Hát igen, szerintem senki sem szimpatizál Miával, most már érthető okokból :D És igen... Kristóf egy óriási seggfej :D
      Majd meglátjuk mi sül ki az Adrián-Vivi kapcsolatból :)
      Örülök, hogy tetszett <3

      Törlés
  4. Ez valami nagyon durva resz lett.. DE attol fuggetlenul imadtam.. S mikor kerdezted a velemenyunket azzal kapcsolatban hogy mit fognak csinalni Barbiek mindenre gondoltam csak erre nem . Oszinten megleptel vele ,es csak gratulalni tudok amiert ennyire el tudod engedni a fantaziad.Nagyon varom mar az uj reszt s errol meg csak annyit hogy The Best ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi <33 Örülök, hogy ez a fajta irányzata is tetszett <333

      Törlés
  5. Gyorsaaan köviiit!!! <3 <3 <3
    Meg akarom tudni mit lesz veleee!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El leszek utazva egy hétig, de utána rögtön jön a következő :) Örülök, hogy tetszett :D <33

      Törlés
  6. Jó, már eleve nem volt rokonszenves Mia, de így is sikerült elérnie, hogy hatalmasat csalódjak benne. Az a srác meg egy hatalmas tapló.
    Kíváncsi vagyok, mi lesz ezek után.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ige. Sokan így vannak ezzel :D Remélem nem fogsz csalódni a folytatásban :)

      Törlés
  7. Ez valami elképesztően hiper szuper fantasztikus lett. ❤

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Ez a rész (is) jó lett. Lerágtam a körmöm olvasás közben. ;) Nagyon várom a kövit.
    Nem bírom Miát. Pfuj!
    xoxo Egy olvasó
    #teamBence

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen <3 Kb. másfél hát múlva jön a következő :/ Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés
  9. Nagyon jó lett már rég vártam ezt a részt, hogy Mia is megjelenjen benne jobban de ez nagyon össze lett hozva imádtam remélem hamar jön a kövi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen <3 Örülök, hogy elnyerte a tetszésed <33

      Törlés
  10. Nagyon jó lett. Ma hogy kiragtad Facebookra úgy gondoltam elolvasom. És baszki nem tudtam letenni. Miát az elejétől fogva nem bírtam. Jól írsz. Siess a kövivel!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszett <3 És nagyon szépen köszönöm <33

      Törlés
  11. Kedves Barby!
    Nagyon tetszett a rész! Nagyon nem bírom az olyan embereket, mint Kristóf, akik tiltakozás ellenére is rámásznak az emberekre. Szerencsére még nem volt alkalmam ilyennekkel találkozni, de nem is akarok. Miában pedig csalódtam. Ha én meglátogatnám egy olyan barátnőmet, aki messze lakik tőlem, mert koleszos, akkor nem egy alkoholista, pedofilhoz vinném, hanem elmennék vele sétálni és beszélgetnék vele. Ja, és én nem fogadnák el tizenöt èvesen alkoholt és cigarettát.
    Várom a következőt! Amúgy én is Bence párti vagyok (és ebben egyáltalán nem befolyásol, hogy Dylant tetted hozzá. Na jó, egy kicsit, de ezt nem írtam 😉)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Fuu hát igen, Kristófról jobb, ha nem beszélünk. Ráadásul fel is lehet jelenteni kiskorú elleni nemi erőszakért. Haha :D És Mia... Nagyon úgy tűnik alaposan megváltozott mióta Barbi látta...
      Örülök, hogy tetszett, és hogy kommentet is írtál <33

      Törlés
  12. Szia,
    Én egyszerüen imádom a történeted. Fantasztikus. Még csak most találtam rá, és sajnálom, hogy eddig nem tudtam róla. :) De mostmár követem rendesen. ;) Ez a rész, mint mindegyik, nagyon klassz lett.
    Ügyi vagy, csak így tovább.
    Egy lelkes rajongód :D :D ;)

    VálaszTörlés
  13. Nagyon jol irsz siman lehetne belole konyv is #team bence kovi resz mikor lesz fenn?😘💕💕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen ❤Jövő hetfőn vagy kedden, mivel most elutazok egy hétre erdélybe...

      Törlés
  14. Nee en addig nembirom ki bence<333

    VálaszTörlés
  15. Nee en addig nembirom ki bence<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd meglátjuk, mi lesz a következő részben :) :D

      Törlés
  16. Tehetséges blogger vagy!:) várom a kövit.:) ja és #Kristófteam.😍 ja mégse. #Adriánteam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mia-t, már az elejétől fogva nem kedveltem, bár magam se tudom miért, úgyhogy nem igazán csalódtam benne... Amúgy teamBence, és kifejezetten tetszik, hogy Dylan O'Brien külsejét "kölcsönözted" hozzá, mivel az egyik kedvenc színészem, és a titkos Férjem is <3
      Amúgy imádom a blogodat, nagyon jól írsz :) Személy szerint, bármit megtennék, hogy olyan tehetséges legyek, mint te :)
      Szóval így tovább, gratulálok :)
      És Bence <3

      Törlés
    2. De drága vagy, köszönöm ❤

      Törlés
  17. Szia
    nagyon jó a blogod egyszerűen imádom
    folytasd minél hamarabb
    mikor lesz rész ?

    VálaszTörlés
  18. Szia :)
    Mikor jön a következő rész? Már nem bírok várni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem minél hamarabb :) Most értem haza Erdélyből. Köszi az érdeklődést ❤

      Törlés
  19. Rendben :) Én meg pont most vagyok Erdélyben :D

    VálaszTörlés
  20. Most értem el a blog utolsó részéhez,- legalábbis jelenleg ez az utolsó. Egyszerűen imádom. Nem tudtam felkelni a székből, olyan szinten magával ragadott a történet. A fogalmazásod hihetetlen. Egyet mondok. Olvastam a díjnál, hogy egyszer nagy író szeretnél lenni,- megjegyzem én is-. Csodálatos tehetséges van. Ha így folytatod még jobb leszel. Biztos vagyok benne, hogy ha nem adod fel egy rohadt jó író lesz belőled! És, ha igen, minden könyvedet megfogom venni.:D A történettel kapcsolatban... Nem bírom Bencét. Nem tudom miért. Az elejétől kezdve imádom Adriánt.<3 Aztán legyen ilyen seggfej és szerezze meg magának Barbit.:D Alig várom a kövit!*-* Szóval... #TeamAndrián<3*O* Xx, Dodi~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De drága vagy ❤ Köszönöm ❤ Hát igen :D Kinek Bence kinek Adrián :D Vagy van Alíz, aki #Bendrián :D ❤ Hamarosan jön a következő 😊

      Törlés